Morvai Krisztina

2017. április 7-én Budapesten dr. Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő (Függetlenek Csoportja) és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat közös rendezvényén bemutatták Bozóki Antal újvidéki magyar jogász (a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tagja) az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament Szerbiáról szóló jelentéseiről készített, kötetbe foglalt magyar árnyékjelentését, amely tényekre és bizonyítékokra alapozva szembesít délvidéki magyarok sanyarú valós helyzetével. Az Európai Parlament idén májusban dönt a szerbiai jelentésről.

A könyvbemutató célja a valóság bemutatása volt a hivatalos jelentések által festett rózsaszín képpel szemben az EU-csatlakozási folyamat oltárán egyre inkább végveszélybe kerülő délvidéki magyarság helyzetével kapcsolatban, és arra figyelmeztessen, hogy a csatlakozási tárgyalások során kemény feltételek kell szabni Szerbiának a délvidéki magyarság egyéni és közösségi jogainak magas szintű biztosítása érdekében.

Almási Lajos és dr. Gaudi-Nagy Tamás videós tudósítása a könyvbemutató legfontosabb pillanatait idézi fel, amelyben többek között a szerző egy interjú keretében is nyilatkozik.

Az esemény összefoglalója a videót követően olvasható:

Meddig szoríthatóak le a bérek (jövedelmek) egy ország vagy egy vállalkozás versenyképességének megőrzése érdekében? Mi lesz Magyarországgal, ha nem közelítenek a jövedelmek Nyugat-Európához? S mi lesz, ha közelítenek? Összeomlik a gazdaság? - ezeket a kérdéseket érintette Morvai Krisztina felszólalása a Magyar Országgyűlésben rendezett politikai vitanapon, 2017. április 10-én.

Az Európai Parlament egy friss jelentésében - egyebek mellett - a következőket olvastam: „...kritikusan értékelni kell, hogy miként kezeljék azokat a médiaforrásokat, amelyek bizonyítottan több alkalommal is részt vállaltak a szándékos megtévesztés és félretájékoztatás stratégiájában...” Vajon az amerikai CNN televízióra, az angol BBC-re, vagy mindkettőre gondolnak? - akartam feltenni a kérdést a jelentésről szóló vitában, visszaemlékezve e két tévécsatorna hazugságaira, például az Irak elleni brutális háborút megalapozó „tömegpusztító fegyverekről” szóló jelentéseikben, vagy akár a közkedvelt Amanpour Gyurcsány Ferenccel készített interjúját felidézve, amelyben a 2006-os szemkilövetések fő felelősét csodálatos politikusnak állította be, és szinte az egekbe emelte... Bár álláspontom szerint a jelentésben szereplő fenti leírás tökéletesen ráillik e nyugati tévécsatornákra is, a jelentés későbbi részéből kiderül, hogy „az orosz félretájékoztatásról és propaganda-hadviselésről” van szó, ez az, amitől óvni kívánják az Európai Unió „tudatlan és önálló gondolkodásra nem képes” polgárait. Egyebek mellett az RT orosz televízió nézésétől óvnak bennünket, hasonlóképpen, ahogy annak idején a Szabad Európa hallgatásától. Félreértés ne essék: nem az „orosz propagandát” szeretném védeni, de úgy gondolom, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni a televíziós csatornák vagy más média megítélésében. Ezen a vitán is úgy éreztem magam, mint hogyha az 1984 című regényt játszotta volna el az Európai Parlament, vagy minthogyha visszamentünk volna az időben és a Szovjetunió valamelyik központi pártkongresszusán lettünk volna. Érdekes, hogy a kereskedelmi televízióknak az emberek tömegeit butító valóságshow-iról és egyéb bugyuta műsorairól nem rendeztek vitanapot, mint ahogy nem volt vitanap arról sem, hogy a bankok hogyan tájékoztatták félre európai polgárok tömegeit a devizahitelezés során.

Szerettem volna feltenni kérdésemet - egyebek mellett arra vonatkozóan, hogy a BBC-ről, a CNN-ről, vagy mindkettőről van-e szó -, erre azonban nem volt lehetőség, ugyanis a „korrekt tájékoztatásért” és a szólásszabadságért küzdő Európai Parlament nem engedélyezte a vitában a spontán felszólalásokat és spontán kérdések feltételét, noha erre természetesen egyéb témákban mindig lehetőség van. Érdemes meghallgatni azt is, hogy a fősodratú európai uniós politika egyik képviselője miként kívánta még azt is megakadályozni, hogy szólásszabadságommal akként éljek, hogy egy-egy „CNN?”, „BBC?” - táblát mutassak föl a gondolatrendőrség irányába haladó Európai Parlament számára.

Ugyanebben a vitában és ugyanebben a jelentésben vetítették előre az internetes kommunikáció, így különösen a Facebook és Twitter „megrendszabályozását” az ún. „gyűlöletbeszéd” korlátozására. Mint arra több képviselőtársam is rámutatott: gyűlöletbeszéd alatt értik például a migrációval kapcsolatos minden kritikát, úgy értelmezve azt, hogy „rasszista”, „kirekesztő” beszédről van szó. Hasonlóképpen például a homoszexuális házassággal szembeni kritikát „homofób gyűlöletbeszédként” értékelik. Világos tehát: hogy az Európai Unió erőteljes lépéseket kíván tenni a véleménynyilvánítás szabadságának radikális korlátozására. Ezt feltétlenül meg kell akadályoznunk, amíg még nem késő! Csatolom a vita anyagát képező jelentést, amelyből az „éles szemű” olvasó megismerheti az unió újabb ördögi terveit.  Biztatom a magyar állampolgárokat, hogy írjanak minél több tiltakozó levelet az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek, illetve az Európai Parlament elnökének, Antonio Tajaninak. A leveleket ezekre az email címekre lehet küldeni: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. és Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. A vita részlete itt tekinthető meg:

Szeretettel:
Morvai Krisztina EP képviselő

„Nem sokat tanult az Európai Unió a Brexitből” - mutatott rá Morvai Krisztina a Brexitről szóló politikai vitanap végén Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén. Mint kifejtette: a Brexit egyik fő oka az Európai Unión belüli „belső migráció”, amely pedig a rendkívül alacsony közép-és kelet-európai bérekre és jövedelmekre vezethető vissza. Rámutatott arra is, hogy Magyarországról elindult - több közép-és kelet-európai csoport támogatásával - egy olyan kezdeményezés, amelynek fő célja a kirívó jövedelem- illetve bérkülönbségek felszámolása. Morvai kérte, hogy képviselőtársai ismerkedjenek meg a magyar kezdeményezéssel és támogassák azt.

Kedves Honlap-látogatóim!

Az elmúlt héten a magyar parlamentben szólaltam fel, majd nyílt leveleket írtam Csepreghy Nándor miniszterhelyettesnek, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és az Agrárkamara elnökeinek azzal kapcsolatban, hogy ez idő szerint a személyes kapcsolatrendszerrel és háttérrel nem rendelkező magyar „kisemberek” nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem értesülnek az európai uniós támogatási lehetőségekről, kisvállalkozás vagy kisgazdaság indításának lehetőségeiről, illetve meglévő családi vállalkozásuk, kisgazdaságuk fejlesztésének európai uniós pénz felhasználásával történő lehetőségeiről. Ugyanakkor tény, hogy a Magyarországon most is megnyíló tengernyi európai uniós forrás kedvezményezettjei nem elsősorban a „tűzhöz közeli csókosok”, hanem a normális megélhetésre, munkalehetőségre vágyó magyar „kisemberek”. Arra kértem miniszterhelyettes urat és a Kamarák vezetőit, hogy adjanak részletes tájékoztatást a jelenleg nyitva álló lehetőségekről, és azt minél szélesebb körben juttassák el a címzetteknek, azaz azoknak az embereknek, akik alkalmasak és hajlandóak lennének (akár egyszemélyes) kisvállalkozás vagy kisgazdaság indítására, de ehhez anyagi támogatásra és szakmai tanácsadásra lenne szükségük. Megérkezett miniszterhelyettes úr válasza, amelyben részletes tájékoztatást ad a lehetőségekről. Sajnos például a levélben említett videókra kattintva látszik a megtekintések számából, hogy bizony kevesekhez jutnak el ezek az információk. Arra kérem a sajtó (média) képviselőit, hogy - párthovatartozásra, -preferenciára tekintet nélkül - segítsenek a levélben foglalt információk minél szélesebb körű nyilvánosságra hozatalában, a potenciális címzettekhez való eljuttatásában. Arra kérem honlapom és Facebook oldalam látogatóit is, hogy személyes ismeretségi körükben minél többekhez juttassák el az európai uniós támogatási lehetőségekről szóló (a levélben foglalt) információt. Kérem továbbá, hogy amennyiben valaki az információn felbuzdulva „belevág” egy pályázatba, támogatás-kérésbe, az illető tájékoztasson arról, hogy hogyan alakult az eljárás, milyen eredménnyel járt az elhatározása. Újabb nyílt levéllel fordulok ezúttal a Nemzeti Munkaügyi Hivatal vezetőjéhez, arra kérve őt, hogy a Munkaügyi Központokon keresztül a jelenleg munkanélküli, de vállalkozás indítására képes és hajlandó személyek számára a Csepreghy Nándor miniszterhelyettes levelében foglalt információt juttassák el és segítsék őket a pályázásban, illetve vállalkozás-indításban.

Kedves Honlaplátogatóim!

Sok szeretettel hívom és várom Önöket erre a most pénteki - számomra nagyon fontos - eseményre. Mint látják, a Délvidékről és a délvidéki magyarokról lesz szó. Az Európai Parlament hamarosan górcső alá veszi a szerb állam jelentését az európai uniós csatlakozás feltételeivel összefüggő jelenlegi helyzetről, egyebek mellett a szerbiai emberi jogi helyzetről, - általunk szorosan ideértve az őshonos magyar nemzeti közösségek helyzetét. Két hét múlva a szokásos jogvédő monitorozó körutunkra indulunk - ezúttal a Délvidékre. Nagy szükségem lenne olyan magyar emberek beszámolóira, akik konkrét élethelyzetek, történetek („valódi emberek valódi történetei”) kapcsán el tudnák mondani, meg tudnák osztani velem, hogy ténylegesen milyen a magyarok helyzete, milyen jogsértéseket, milyen esetleges diszkriminációt tapasztalnak, mennyire tényleges autonómia a rendszeresen pozitív példaként emlegetett „vajdasági autonómia”, - azaz összefoglalva: hogyan érzik magukat manapság magyarként az európai uniós csatlakozásra készülő Szerbiában? Nem rejtem véka alá meggyőződésemet: amíg az őshonos magyar nemzeti közösség nem az európai normáknak megfelelően él a Délvidéken, addig Magyarországnak meg kell vétóznia Szerbia uniós csatlakozását. Kérem és várom tehát a beszámolóikat, akár a Facebookon, akár email címemre: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , és még egyszer: hívom és várom Önöket az április 7-i, péntek 16 órai budapesti eseményre, ahol Dr. Bozóki Antal jogvédő társunk könyvét, „árnyékjelentését” mutatjuk be és beszéljük meg.
Szeretettel:
Krisztina

Összefogva kell követelni a frissen megnyíló és pillanatok alatt gazdára találó hatalmas összegű európai uniós támogatások igazságos elosztását. Ehhez kéri a nézők segítségét Morvai Krisztina a mellékelt hangfelvételen, amelyen felolvassa az illetékes államtitkárnak, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökének írt nyílt levelét a 9 ezer milliárd forintnyi EU támogatás tárgyában. Tekintettel arra, hogy fennáll a veszélye e pénzek „csókosok közötti elosztásának”, s ezt igyekeznünk kell megakadályozni, Krisztina kéri, hogy ezt a levelet és üzenetet minél többen osszák meg. Morvai Krisztina az államtitkárnak, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökének írt nyílt levele.

Az európai uniós pénzek felhasználásáról szóló vitában megosztottam azokat a tapasztalataimat a magyar képviselőtársaimmal és a kormány jelenlévő képviselőivel, amelyeket „az utca emberétől” szereztem az ország legkülönbözőbb pontjain. Felhívtam a figyelmet arra, hogy az emberek nagy része teljes kiszolgáltatottságban él, anyagi és munkajogi értelemben egyaránt, nekik is kedvezményezettjeinek kellene lenniük az európai uniós forrásoknak. Miért ne nyithatna valaki egy kis vegyesboltot, fodrászüzletet, pékséget vagy éppen kőműves-műhelyt az ahhoz szükséges eszközökkel - ha éppen nincs megfelelő munkája, és ő maga szeretne a saját maga számára „munkahelyet teremteni”. Hasonlóképpen: a kisgazdákat, kistermelőket is megilletné az európai uniós támogatás, tekintet nélkül arra, hogy vannak-e megfelelő „kapcsolataik”. Hosszabban idéztem egy budapesti élelmiszerüzlet eladójával folytatott beszélgetésemből. Erre reagált Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes azzal, hogy valóban vannak ilyen források, amelyek a hasonló helyzetben lévő „kisemberek” számára teremtenek munkalehetőségeket, önálló vállalkozás-indítási vagy gazdálkodási lehetőséget. Csepreghy államtitkár arra kért, hogy adjam meg az illető hölgy adatait, hogy a Miniszterelnökség kapcsolatba lépjen vele, és tájékoztassa a pályázati lehetőségekről. A mellékelt (nyílt) levélben Csepreghy államtitkár urat arra kérem, hogy ne csak ennek az egy hölgynek „tárják föl” a rendelkezésre álló EU-s pénzlehetőségeket, hanem igyekezzenek minden „kisember” számára is proaktív módon, felvilágosítással, tájékoztatással, az érintettek megkeresésével segíteni abban, hogy ők is haszonélvezői legyenek a tengernyi EU-s forrásnak.

A nyílt levél linkje.

Ideje lenne teljes körű számvetést készíteni arról, hogy Magyarország a csatlakozástól (illetve arra való felkészüléstől) kezdve napjainkig pontosan mennyi európai uniós fejlesztési és egyéb forrást kapott, és ezeknek mi lett a pontos sorsa. Tény, hogy a fejlesztési források elvben alapvetően a lemaradás korrigálására szolgáltak volna, így egyik fő céljuk a polgárosodás megteremtése lett volna. Hová lettek tehát ezek a pénzek, és hol maradt az a polgárosodás (sikeres magyar vállalkozások sokasága, tisztességes megélhetést nyújtó, színvonalas munkahelyek, virágzó vidék és mezőgazdaság), amire a rendszerváltáskor és az Európai Unióhoz való csatlakozáskor számítottunk (számítottak)? - ezeket a kérdéseket feszegette Morvai Krisztina európai parlamenti felszólalásában.

egutóbb Edward Snowden kiszivárogtatásai kapcsán merült fel a kérdés világszerte: mit érdemel az, aki a hivatásánál fogva rábízott titkot elvben és a vonatkozó jogszabály szerint arra illetékteleneknek, így például a sajtónak kiszivárogtatja, tekintettel arra, hogy az inkriminált információk olyan természetűek, hogy azokról a közvéleménynek mindenképpen tudnia kell. Ezúttal a vita az Európai Parlamentben arról szólt, hogyan bírálják el azokat, akik az európai uniós pénzekkel történő csalásokkal kapcsolatban szivárogtatnak ki elvben titkos információt. Morvai Krisztina felszólalásában rámutatott: senki számára nem jelent meglepetést a jelentésnek az a megállapítása, miszerint a csalók, bűnözők - legyenek azok akár hatóságok, hivatalos személyek, akár cégvezetők vagy magánszemélyek - titokban kívánják tartani bűntetteiket. Nem kétséges az sem, hogy közérdek az, hogy ezek a bűncselekmények felszínre kerüljenek, s hogy ez csak úgy történhet meg - a dolog természeténél fogva -, hogy valaki ezeket „papírforma szerint illegálisan” felszínre hozza, nyilvánosságra hozza, azaz például a sajtónak kiszivárogtatja. Morvai kritizálta a jelentésnek azt a kitételét, miszerint az ilyen kiszivárogtatás csak akkor védhető, ha „jóhiszeműen” történik. Kérdés, hogy a „jóhiszeműséget” kinek a szemszögéből kell megítélni? Mivel számtalan esetben a politikai hatalommal összeépült gazdasági hatalom - s adott esetben az ezek befolyása alatt álló igazságszolgáltatás - valamint a média az, aki megítéli, hogy mi is a „jóhiszeműség”; az ő érdekük valószínűleg a kiszivárogtatók megfegyelmezése, megbüntetése, elhallgattatása lesz. Ez azonban éles ellentétben van a társadalmi igazságérzettel és a közérdekkel - mutatott rá Morvai Krisztina. Nagyon érdekes és fontos lenne Magyarországon is követni a „kiszivárogtatók” sorsát, a velük kapcsolatos jogi eljárásokat, s azt, hogy ügyük megítélése ténylegesen összhangban van-e a közérdekkel és a társadalmi igazságérzettel - példaképp említhető a NAV „ügyeit” kiszivárogtató Horváth András esete.