Morvai Krisztina

Ebből az alkalomból a következő időszakban több olyan üzenetet, videófelvételt (felszólalást illetve dokumentumfilmet) teszek közzé, amelyek a diktátum következményeit, az elszakított területeken élő magyar testvéreink sorsát, jogfosztottságukat és a nemzeti jogvédelem szükségességét mutatják be. Különös aktualitást ad ennek a témaválasztásnak az is, hogy az Európai Parlament 2017. június 13-án tárgyalja a szerb uniós csatlakozással összefüggő országjelentést. Meggyőződésem szerint nem követhetjük el ugyanazt a hibát, amit elkövettünk Románia esetében - ezúttal Magyarországnak meg kell követelnie az őshonos (délvidéki) magyar közösség jogainak teljes körű biztosítását, s mindaddig vétót kell emelnünk a szerb csatlakozás ellen, amíg ez utóbbi meg nem történik.

Íme a most induló sorozat első része:

Az Európai Parlament lépjen fel a szerb hatóságok ellen! - Morvai az EP-ben

Morvai Krisztina bejelentette az Európai Parlament plenáris ülésén, hogy a zentai városházára tervezett fórumát az ottani hatóságok önkényesen, az európai normákat durván sértve „betiltották”. Ismertette az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottság jelenlévő tagjaival azt a határozatot, amelyben az európai parlamenti képviselőnek a szerbiai uniós csatlakozással és a magyar nemzeti közösség jogaival kapcsolatos fórumát „a békére, közbiztonságra, közerkölcsre veszélyesnek” tekintette a zentai közigazgatási hatóság. Morvai rámutatott: ez a gyalázatos döntés nem csupán egy magyar európai parlamenti képviselőt sértett meg, hanem az egész Európai Parlamentet, sőt az Európai Uniót. Ahol ilyen önkényes, a jogot és a jogállamiságot semmibe vevő döntést hoznak, az az állam nem alkalmas arra, hogy az Európai Unió tagja legyen. A szerb és magyar nyelvű jogsértő határozatot Morvai Krisztina az ülésen átadta az Európai Bizottság tagjának és az Európai Parlament alelnökének.
A fenti határozat magyar és szerb nyelven itt érhető el.

Szinte minden héten újabb orvostechnikai/orvostudományi újdonság híre jelenik meg Magyarországon. Ezek kapcsán mutatott rá Morvai Krisztina az Európai Parlamentben, hogy hazánk nem kíván tovább a nyugati világ összeszerelő üzeme lenni, ahol alacsony bérekért, munkajogi kiszolgáltatottságban dolgoznak az emberek. A helyes jövőképünknek, nemzetstratégiánknak (nyilvánvalóan a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozó ipar valamint a turizmus, gyógyturizmus mellett) a magyar találmányokra, kutatás-fejlesztésre, innovációra és a termékek (például orvosi műszerek) magyarországi megvalósítására, gyártására s hasznosítására kell épülnie. El kell hinnünk magunkról, hogy erre képesek vagyunk, s az Uniónak is ebben az országstratégiában kell támogatnia Magyarországot, hiszen egyre inkább elemi érdekük a magyarok nyugatra vándorlásának megelőzése - ahogy azt a Brexit is bizonyítja.

Bármilyen meglepő, létezik egy Európai Bankhatóság, amelynek feladatai közé tartozik az Európai Unió fogyasztóvédelmi normái érvényesülésének ellenőrzése a tagállamokban, a pénzintézetek és ügyfeleik közötti kapcsolatban. E hatóság működésének szinte semmi nyomát nem lehet látni, ha tisztában vagyunk a sok százezer magyar embert érintő „devizahiteles” jogtiprással. Hol van az Európai Bankhatóság, amikor a csalárd szerződések nyomán családok sokaságát költöztetik ki a végrehajtók otthonaikból? Még most sem lenne-e késő fellépni az európai uniós fogyasztóvédelmi normák érvényesítése érdekében - azonban szó nincs róla, hogy ez a méregdrágán működő szervezet ilyesmit tenne a kiszolgáltatott ügyfelek érdekében. Hasonlóképpen nem lép föl az ellen, hogy például a repülőtéren (de akár plázákban, telefontársaságok ügyfélszolgálatainál stb.) megtévesztő módon beszélik rá a sietős, alapos átgondolásra képtelen helyzetben lévő ügyfeleket különböző hitelszerződések aláírására. Morvai Krisztina az Európai Parlament alelnökének - a pénzügyekben kimagasló szakértelemmel rendelkező és a megfelelő szakbizottságokban tagként működő -, Pelczné Gáll Ildikónak adott át fényképeket arról, hogyan környékezik meg a budapesti repülőtéren a gépükhöz siető, megfontolt döntés hozására alkalmatlan helyzetben lévő ügyfeleket a „hiéna” bankok alkalmazottai. Morvai Krisztina - aki már nyílt levelet írt Matolcsy Györgynek ugyanebben a tárgyban - kérte Pelczné Gáll Ildikó fellépését az ügyben.

Morvai Krisztina 2017 tavaszi magyar országgyűlési felszólalásában arról érdeklődött, hogyan tudnának a „kisemberek” európai uniós forrásokhoz jutni. A felszólalását követően nyílt leveleket is írt, amelyben részletes tájékoztatást kért a támogatási lehetőségekről azok számára, akik önálló vállalkozásba kezdenének, kisvállalkozásukat vagy mikrovállalkozásukat fejleszteni szeretnék, illetve azon kisgazdák számára, akik gazdaságukat kívánják gyümölcsözőbben működtetni, fejleszteni. Az egyik ilyen levél címzettjei Csepreghy Nándor miniszterhelyettes és Cseresnyés Péter foglalkoztatásért felelős államtitkár voltak. A válaszlevélben Cseresnyés Péter államtitkár részletesen felsorolja a vállalkozást indítani kívánó magyar fiatalok és az érettebb korosztály számára nyitva álló lehetőségeket. Morvai Krisztina az alaplevelében azt is hangsúlyozta, hogy nem elég az anyagi források biztosítása, szükséges a vállalkozáshoz nélkülözhetetlen üzleti, pénzügyi ismeretek megszerzése is, amelyhez fontos lenne az ingyenesen elérhető tanácsadás. Cseresnyés Péter e lehetőségekre is kitért válaszában. A levél hasznos olvasmány lehet azoknak, akik vállalkozás indításán gondolkodnak, ideértve azokat a jelenleg külföldön élő magyarokat is, akik hazatérve itthon vállalkozást indítanának. Morvai Krisztina már több felszólalásában és nyílt levelében is rámutatott, hogy „rendszerváltásunk” és európai uniós csatlakozásunk legnagyobb mulasztása, hogy nem alakult ki Magyarországon egy erős polgárság, amely a politikától függetlenül képes megfelelő életszínvonalon, kreatív és az emberi méltósággal összeegyeztethető munkát végezni, saját maga és a családja boldogulására. Az európai uniós források - egyebek mellett - ezt lennének hivatva biztosítani.

Morvai Krisztina levele Cseresnyés Péter államtitkárnak.
Cseresnyés Péter államtitkár válaszlevele.

Az Echo TV műsorában - egyebek mellett - arról beszéltem, hogy meggyőződésem szerint az Európai Parlament Magyarországot elítélő friss határozatát elsősorban az Európát védő migránspolitikánk miatti bosszúvágy vezérelte. Rámutattam: az Európai Uniót a legkevésbé sem érdeklik azok a dolgok, amelyek sok magyar embert bántanak és foglalkoztatnak: nem kíván segítséget nyújtani a devizahitelesekkel szembeni jogsértések orvoslásában - noha az kifejezetten az európai uniós fogyasztóvédelmi normáknak a bankok általi megsértéséből fakad -; nem érdekli a vidék és a mezőgazdaságunk sorsa (amely egyenes következménye az európai uniós agrárpolitika folytán hazánkba áramló külföldi élelmiszernek és a földrablásoknak); nem foglalkoztatja a munkavállalók helyzete. Egyetértek azzal, hogy problémák vannak a magyar igazságszolgáltatással, ideértve a bírói függetlenséget is, azonban a magyarországi helyzetet hamarosan vizsgáló szakbizottság bizonyára nem Szima Judit szakszervezeti vezető ötéves bebörtönzésére, a Budaházy-ügy visszásságaira vagy a 2006-os jogtiprásokat követő igazságtétel elmaradására lesz kíváncsi, hanem a migránsokkal összefüggő kérdésekre. Hangsúlyoztam, hogy a Magyarországot elítélő határozatnak vannak jogos meglátásai, mint például a korrupcióval és a közpénzek kezelésével összefüggő problémák − ezekhez azonban „árukapcsolásszerűen” rendel számos alaptalan vádat, és mindenek fölött követeli az Európai Unió káros bevándorlás-politikájának való alávetésünket.

Szeretettel:
Dr. Morvai Krisztina
jogász, európai parlamenti képviselő
Függetlenek csoportja

Normális világban már a címben szereplő kérdés feltétele is zavaró és sértő lenne - természetesen azért nem szavaztam a Magyarországot elítélő jelentés mellett, mert magyar ember vagyok és szeretem a hazámat. Ezt a gondolatot fejtettem ki bővebben az egyperces szavazatmagyarázati lehetőség során ma, 2017. május 17-én Strasbourgban, miután a plenáris ülés elfogadta a magyarországi helyzetről szóló gyalázatos „négypárti” jelentést. Felszólalásomban párhuzamba állítottam a hazaszeretetet és a családszeretetet: mindkét esetben van úgy, hogy elégedetlenek vagyunk, illetve haragszunk, de ha kívülálló bántja családunkat vagy hazánkat, mégis kötelességünknek érezzük megvédeni. Szintén a család és haza párhuzamára utalva mutattam rá az Európai Unió erőszakos migrációs politikájának tarthatatlanságára: a hazánk a miénk, mi döntjük el, hogy kivel szeretnénk együtt élni és nem kényszeríthetnek ránk idegen bevándorlókat. Mint rámutattam: nem rossz ember valaki attól, hogy saját családjába, saját otthonába nem óhajt „beengedni” idegeneket, akik a továbbiakban a család tagjaként kívánnak élni.

Amint azt nemrégi közleményemben leírtam: volt egy enyhébb, „puhább” verzió Magyarország elítélésére - ezt az Európai Néppárt (EPP) kezdeményezte -, és volt egy „keményebb”, „brutálisabb”, amely négy baloldali, illetve liberális párt nevéhez fűződött. A kettő közül az Európai Parlament ma a „keményebbet”, „brutálisabbat”, azaz a „négypártit” (szocialisták (S&D), a liberálisok (ALDE), a kommunisták (GUE/NGL), valamint a zöldek (Verts/ALE)) fogadta el. Az előterjesztők között név szerint szerepel a magyar Niedermüller Péter és Jávor Benedek is.

Emlékeztetőül álljon itt az elfogadott határozat-tervezet, amelynek szövegében csak néhány apró módosítás történt.
A határozat-tervezetekkel és a szavazással kapcsolatos 2017. május 16-i közleményemet az aktualitásra tekintettel ismét közöljük, itt tekintető meg.

Dr. Morvai Krisztina
jogász, EP képviselő

Morvai Krisztina közleménye

Szerdán délben kerül sor a Magyarországot elítélő európai parlamenti határozatokról szóló szavazásra. Álláspontom szerint a Magyarországért felelősséget érző, érdeklődő és értelmes emberek helyesen teszik, ha a határozat-tervezeteket szó szerint elolvassák, megismerik. Így nem eshetnek áldozatául „félremagyarázásoknak”, „füllentéseknek”, vagy adott esetben orbitális hazugságoknak. Két határozat-tervezetről fogunk szavazni: a „keményebbet” négy európai párt kezdeményezte: a szocialisták (S&D), a liberálisok (ALDE), a kommunisták (GUE/NGL), valamint a zöldek (Verts/ALE). Az indítványozók között két magyar képviselő is szerepel: Niedermüller Péter és Jávor Benedek. A határozat-tervezet szövege „önmagáért beszél”, ezen nincs mit magyarázni, minden olvasni tudó ember maga vonhatja le a következtetéseit. Fontos megérteni, hogy ez a tervezet indítványozza az Európai Unió ún. „atomfegyverének” bevetését, azaz az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárást. Mivel itt igen sok a félremagyarázás és a hazugság, jogászként szükségesnek tartom egyrészt közzétenni a 7. cikk pontos szövegét, másrészt rámutatni, hogy - noha a határozat-tervezetben a 7. cikk (1) bekezdése szerepel - a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdését egymással együtt és egymásra vonatkoztatva lehet és kell értelmezni. Ebből következően igenis lehetséges, hogy az eljárás végén Magyarországgal szemben súlyos szankciókat vetnek be, ideértve a Magyar Állam szavazati jogának megvonását az Európai Tanácsban.

Az „enyhébb” tartalmú határozat-tervezetet az Európai Néppárt (EPP) terjesztette elő. Ez az a párt, amelynek a Fidesz is tagja. Bár ennek a tervezetnek a tartalma és szövegezése lényegesen szolidabb, mint a másiké - egyebek mellett ez a tervezet nem utal a 7. cikk bevetésére -, már most közlöm, hogy a magam részéről természetesen ezt sem fogom megszavazni. Az alábbiakban három szöveget olvashatnak, a következő sorrendben:

1. A „keményebb” határozat-tervezet szó szerinti szövege itt olvasható.


2. A „puhább/enyhébb” verzió, a másik határozat-tervezet itt olvasható.

Az Európai Unió 2018-at az európai kulturális örökség védelme évének nyilvánította. Tragikomikus döntés ez abban az időszakban, amikor ugyanez az Európai Unió elszántan végzi a „bevándoroltatást”, és teszi ki folyamatos veszélynek Európát, az európai lakosságot, az európai hagyományokat és kultúrát. Az európai kulturális hagyomány évéről szóló jelentés egyetlen szót sem említ a bevándoroltatási folyamatról. Morvai Krisztina rámutatott: Magyarország örömmel veszi ki részét a 2018-ra meghirdetett európai kulturális hagyomány éve sikeréből - továbbra is védeni fogjuk Európa határait és ezzel az európai hagyományokat és kultúrát.

Az önkény és a jogállamiság közötti különbséget minden elméleti szakembernél jobban elmagyarázta a jelenlévőknek nemrég egy lakossági fórumon felszólaló gépkocsivezető:
"Kamionsofőr vagyok. Ha piros a lámpa, meg kell állnom. Ugyanígy meg kell állnia a miniszterelnöknek, az államfőnek, a legfőbb bírónak vagy a legfőbb ügyésznek. A jogszabályok mindenkire vonatkoznak, rangtól, hatalmi helyzettől függetlenül.".
A jogszabályok nemcsak arra vannak, hogy az állampolgárt rendszabályozzák, hanem legalább ennyire arra is, hogy az állam visszaéléseit, mulasztásait, túlkapásait megakadályozzák, korlátozzák a polgárával szemben. Az állami szervek mozgásterét is szabályok kötik, amikor büntetni, bírságolni, "fegyelmezni" kívánja polgárát. El kellene érni, hogy a piros lámpa végre piros lámpa legyen ne csak a polgárnak, hanem az államnak, a hatóságoknak, a bíróságoknak is. Ez lenne a valódi rendszerváltás, az önkény helyett jogállamiság. Így lehetne elérni, hogy ne lehessen önkényesen kirúgni a munkavállalót, hatósági úton ellehetetleníteni a tisztességes kisvállalkozót, állami segédlettel földet lopni a helyi gazdáktól. Akkor lenne így, ha végre a hatalom, az állami szervek kezét is ténylegesen megkötnék a rájuk vonatkozó jogszabályok.
A Budaházy ügy "nagyban" mutatja meg, ami állampolgárok sokaságával történik úgymond "kicsiben" a hétköznapokban - a rendszerváltás óta, kormányoktól, pártoktól függetlenül.
A bíróság 125 év fegyházbüntetést szabott ki a vádlottakra úgy, hogy szinte minden jogszabályt megszegett. Hatévnyi bírósági eljárás után - a törvény előírása ellenére - nem állapította meg a történeti tényállást, azaz azt, hogy voltaképpen mi is történt, mit tettek vagy nem tettek a vádlottak. Nem sorolta fel és nem értékelte a felhasznált bizonyítékokat, nem indokolta jogilag, hogy miért állapította meg az adott bűncselekményeket, és miért annyi büntetést szabott ki. A tanácsvezető bíró annyit mondott Budaházynak, mintegy kigúnyolva a jogállamiságot és demonstrálva, mit is jelent az önkény: "Ön mindenben bűnös, ez a lényeg!" A bíróságnak a törvény szerint harminc, kivételesen hatvan napja lett volna arra, hogy az ítéletet írásba foglalja. A bíróság fittyet hányt a törvényre, hiszen tudta, hogy ezt ez idő szerint Magyarországon megteheti. Több mint nyolc hónap alatt sem keletkezett ítélet. Az ok nyilvánvaló: az ítéletet azért nem lehetett írásba foglalni és megindokolni, mert megindokolhatatlan volt. Valódi jogállamban, ha a bíróság vagy más hatóság nem tudja meghozni a törvényben rá megszabott határidő alatt az állampolgárral szembeni, rá joghátrányt alkalmazó határozatot, akkor le kellene vonni a következtetést: az állam az adott ügyben nem volt képes döntést hozni, tehát az eljárást meg kell szüntetni, az állam mulasztása nem eshet az állampolgár terhére. Magyarországon ez nem így történik. A törvény előír valamit az állami szervnek, adott esetben a bíróságnak, a bíróság nem tartja be a törvényt és ennek semmiféle szankciója nincs, az állampolgárnak el kell szenvednie a vele szembeni negatív következményeket. Hogyan lehet jogállamról beszélni ott, ahol a jogszabályok betartatására hivatott bíróság maga nem tartja be a jogszabályokat?
Nem tudjuk, talán soha nem is tudjuk meg, mi is történt a Budaházy/Hunnia csoport ügyben. Emlékszünk az ügy kezdetére, amikor Draskovics miniszter bizonyítékot fabrikált és lebukott. Nem a "Magyarok Nyilai" robbantgattak, hanem kísérletező kedvű egyetemisták. De sebaj, ennek a gyalázatos hamisítási cselekménynek sem lett semmi következménye, hiszen állami szereplő követte el a bűnt. Ettől a ponttól kezdve egészen a mai napig minden érthetetlen és megmagyarázhatatlan, ami ebben az ügyben történik. Annyit az egyszerű újságolvasó is érez, hogy valakiknek elemi érdeke, hogy Budaházyék börtönbe kerüljenek, jó hosszú időre, mindegy, hogy milyen áron.
Közben itt-ott megszólal a lelkiismeret.

Katasztrofális és minden tisztességes magyar embert vérig sértő a 2006-os terrort követő "igazságtétel" mérlege. Budaházyék 125 év fegyházbüntetést kaptak egy 8 és fél hónapja meg nem indokolt, le nem írt (és valószínűleg - írásban, tehát jogszerűen - nem is létező) ítélettel, Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő folyamatosan a vádlottak padján, holnap pedig 5 évre börtönbe vonul Szima Judit a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkára. Gyurcsányék, Gergényiék és a brutális rendőrterrort levezénylő más vezetők viszont szabadon és gondtalanul élik világukat, és tervezik a hatalomba való visszakerülésüket.
Szima Judit az egyik leghősiesebb, legbátrabb nő, akivel az életemben találkoztam. Miután férjét halálos balesetben elvesztette, egyedül nevelte gyermekeit, miközben számos súlyos betegséggel küzdött, és jelenleg is küzd. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete kezdeményezőjeként és vezetőjeként ő volt és ő maradt Magyarországon az igen kevés bátor és következetes érdekvédelmi harcosok egyike, aki a hatalommal szembeszállva meggyőződéssel és határozottan, hatékonyan dolgozott a munkavállalók érdekeiért. A 2006-os rendőri vérengzés után ő volt az, aki nyilvánosság elé kiállva bocsánatot kért a rendőrség magatartásáért, és felszólította bajtársait, hogy tagadják meg a jogellenes parancsokat és soha többé ne alkalmazzanak tiltott erőszakot honfitársaikkal szemben. Folyamatosan csodáltam Judit lenyűgöző bátorságát, lelkierejét, betegségeivel való küzdelmét és kiváló anyaságát. Felnéztem rá, amint sok férfit megszégyenítő erővel és bátorsággal állt ki elvei és a „rábízott” munkavállalók mellett.

Mélyen megrendített, amikor pár éve egy hajnalban azzal hívott fel, hogy újabb tragédia történt a családjában, ismét egy közeli, fiatal hozzátartozóját veszítette el. Féltem, hogy itt a vége, összeomlik, feladja harcait. De nem így történt. Rendíthetetlen volt és maradt. Ha általánossá vált volna az a kiállás a magyar munkavállalók mellett, amely őt, mint szakszervezeti vezetőt jellemezte, az rendkívül veszélyes lett volna a fennálló gazdasági és hatalmi viszonyokra (aktuális pártoktól, kormányoktól függetlenül). Éreztem, hogy Judit veszélyben van, féltettem Öt. A dráma nem váratott sokáig magára. Büntetőeljárás indult ellene, amelynek iratait áttanulmányozva büntetőjogászként azt tudom mondani: az ügy „ezer sebből vérzik”. A végeredmény: öt év szabadságvesztés, jogerősen. Az ítélet súlya és jellege olyan, mint ha Szima Juditnak egyszemélyben kellene megbűnhődnie a magyarországi közpénzeknek az elmúlt három évtizedben történt ellopásáért, elsikkasztásáért. Szima Judit személyének, életútjának és büntetőügyének ismeretében mélyen hiszek az ártatlanságában, és felháborodottan tiltakozom bebörtönzése ellen. Mivel magam is súlyos betegségeken estem át, különösen is megrendít és felháborít, hogy annak ellenére kapta meg börtönbehívóját, hogy az orvosszakértő a betegségeit olyan súlyúnak és veszélyességűnek ítélte meg, amely kizárja börtöntűrő képességét. Nagyon szomorúan, de kénytelen vagyok kimondani: Szima Judit élete veszélyben lesz a börtönben. Utolsó reményünk a Kúria felülvizsgálati eljárása, amely még folyamatban van. A 2017. május 11-i börtönbevonulás helyszínére és idejére Judit barátai és ismerősei tiltakozó megmozdulást szerveztek. Ezúton kérem, hogy az eseményre minél többen menjenek el, és fejezzék ki így vagy más módon szolidaritásukat a meghurcolt szakszervezeti vezetővel, a Gergényiékkel szembeszálló, szeretett Hazáját valóban szolgáló rendőrtiszttel.