„Nem gondoltam volna, hogy könnyes szemmel olvasok végig egy technikai jellegű jelentést az EU halászati politikájának végrehajtásáról” - mondta Morvai az EP plenáris ülésén. Megmagyarázva ezt a kijelentését rámutatott: számos dokumentumfilm jelent meg az interneten arról, hogy az angol halászok beszámoltak róla, hogyan fosztotta meg megélhetésüktől és életlehetőségüktől őket az Európai Unió közös halászati politikája, amely lehetővé tette, hogy hagyományos életformájuk megszűnjön, s az angol partokon a hatalmas külföldi és multinacionális cégek hajói halásszák le előlük a zsákmányt. Morvai rámutatott: ezeket a „kisembereket” senki nem hallgatta meg, most kénytelenek meghallani üzenetüket azok, akik nehezményezik az Egyesült Királyság EU-ból történt kilépését. Most a magyar falvak lakosságán, a földre vágyó embereken, kisgazdákon a sor: vissza kell szereznünk azt a jogunkat, hogy a magyar termőföld magyar kézben maradjon, újra kell tárgyalni a csatlakozási feltételeket, meg kell tiltanunk, hogy a magyar termőföld külföldi kézbe kerüljön. (Természetesen az sem helyes, ha a föld a nagybirtokos oligarchák használatába kerül - a termőföld a helyben lakó emberek, közösségek, gazdák kezén van megfelelő helyen.)
Az Európai Parlament külön jelentéssel készül az ENSZ Közgyűlésének 71. Ülésszakára 2016 szeptemberére. Morvai egy biztató tartalmú részt olvasott fel a jelentésből, amely arra utal, hogy talán az ősszel (jobb későn, mint soha...) a tömeges migrációt támogató intézkedéseken túl, illetőleg esetleg azok helyett végre a gyökérokok feltárására és kezelésére is sor kerülhet.
Olvastam cikkedet, amelyben helyteleníted a Budaházy György és társai ellen hozott ítélet elleni tüntetést, és amellett érvelsz, hogy az igazságért a tárgyalóteremben és nem az utcán kell harcolni.
Munkásságodat nagyon tisztelem, s úgy gondolom, ezúttal is igen fontos kérdést vetettél fel, amelyről mielőbb alapos vitákat kell folytatnunk nekünk, jogászoknak s a jogállamért aggódó más közösségeknek is. E rövid írásomat vitaindítónak is szánom. Az alapkérdés: Minden esetben feltétlen tisztelet illeti-e meg a bíróságok eljárását és döntését, vagy van olyan helyzet, amikor a törvénysértés és igazságtalanság elviselhetetlenné válik, és ilyenkor „nem szokványos eszközökkel” is küzdenünk kell. A „főszabály” kétségtelenül a következő: nekünk jogászoknak, ügyvédeknek tisztelettel kell lennünk az igazságszolgáltatás, a bíróságok iránt. Ha törvénysértést, illetve súlyos igazságtalanságot észlelünk, a jog eszközeivel, a jogi eljárásrend keretein belül kell fellépnünk ezek ellen. Ha minden szakmai erőfeszítésünk ellenére is olyan döntés születik, ami meggyőződésünk szerint jogsértő és/vagy igazságtalan, azt is udvariasan és méltósággal tudomásul kell vennünk, s meg kell próbálnunk erre biztatni az ügyfeleket is. Töredelmesen bevallom, hogy én erre még a „hétköznapi” ügyek esetén is képtelen és alkalmatlan vagyok. Mélyen együttérzek a jogaikban megsértett emberekkel, együtt szenvedek velük, belebetegszem a jogfosztott emberek szenvedésébe, minden ilyen esetet úgy élek meg, mintha velem vagy saját hozzátartozómmal történne. Éppen ezért nem dolgozom gyakorló ügyvédként, noha tagja vagyok a Budapesti Ügyvédi Kamarának. Ne legyen orvos az, aki képtelen feldolgozni, hogy olykor minden erőfeszítése ellenére meghal a betege.
Történelmünk bővelkedik az olyan példákban, amikor ügyészek és bírók formálisan „igazságszolgáltatásnak” nevezett keretek között bírósági tárgyalótermekben gyalázatos gaztetteket hajtottak végre. Volt, hogy ügyvéd-elődeink is asszisztáltak ehhez vádbeszédnek beillő „védői fellépésükkel”, vagy egyszerűen passzivitásukkal, azzal, hogy nem tiltakoztak, nem rántották le a leplet a színjátékokról a nagy nyilvánosság előtt. Tudom, azért nem tették, mert nem tehették. De a totális diktatúrák alatt ők az életüket féltették, hiszen maguk is jogfosztottságban éltek. Ma azonban létezik a szólásszabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog, s igenis vannak olyan helyzetek, amikor ezekkel élnünk kell, akár bírósági döntéssel szemben is. Akkor, ha az általunk, jogászként megtapasztalt eljárás és/vagy döntés olyan kirívóan jogsértő vagy igazságtalan, hogy az már elviselhetetlen mértékű s magát a jogállamiságot veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy ilyenkor nem elegendő a tárgyalóterem falai közötti udvarias, együttműködő szakmai fellépés.
Az index.hu portál néhány órával a megdöbbentő ítélet után rövid videofelvételt tett közzé, amelyen újságírójukat - a tárgyalásról távozva - megkérdezted: "Zsidó vagy?" Az anyagnak azt a címet adták: „Kis zsidózás után hazasétált a törvényszékről Budaházy György". Mint helyreigazító közleményedből kiderült, az érintett riporter a tárgyalóteremben minden lehetőséget kihasználva, „informatíve" eléd tárta és tartotta a karján lévő héber nyelvű tetoválást. Ezt követte a Te kérdésed.
Az ország jelentős részét megdöbbentette a veletek szembeni sokkoló ítélet. A józan gondolkodásra képes, értelmes és némi jogérzékkel rendelkező emberek többsége - az ezer sebből vérző bírói indokolás ismeretében - szembesült annak reális lehetőségével, hogy koncepciós eljárás zajlott (zajlik) ellenetek és az igazán értelmesek azt is átlátják, hogy ha ez így van, akkor ez velük vagy hozzátartozójukkal is bármikor előfordulhat, amennyiben az erősen koncentrált hatalom politikai, vagy gazdasági érdekeit valamilyen formában keresztezik. Elemi érdekek fűződnek tehát ahhoz, hogy Téged, vádlott társaidat s támogatóitokat hiteltelenítsék, lejárassák, a veletek kapcsolatban a legkülönbözőbb körökben megjelenő együttérzést megsemmisítsék. Fel kell készülni tehát arra, hogy mind veled, mind a többi érintettel és támogatóval szemben mostantól rendszeresek lesznek az „Index ügyhöz" hasonló durva és aljas provokációk, manipulatív csapdák. Ennek tudatában mindannyiunknak bölcsnek, előre látónak és minden helyzetben higgadtnak kell lennünk. Az „ellenoldal" stratégiai célja annak bizonyítása, hogy a nemzeti érzelmű, valódi rendszerváltást akaró személyek és erők „veszedelmesek". Ezért kell belőled, belőletek terroristákat faragni, az embereket veletek rémisztgetni. S most, hogy porszem esett a gépezetbe, mert az ítéletet követően egyre többeknek kinyílik a szeme s elkezdenek gondolkodni, a cél az, hogy erkölcsileg, emberileg megsemmisítsenek Téged, benneteket s bennünket (támogatóitokat), illetve az ítélet abszurditását egyéb okból kifogásolókat a nyilvánosság előtt. Látod, hogy mit művel az „ellenoldali" sajtó Schiffer Andrással pusztán azért, mert feltette a minden józan gondolkodású ember számára logikus kérdést: „Ha Budaházynak 13 év, mennyi jár a szemkilövetőknek?".
A másodfokú ítéletig hátralévő időben komoly feladatok várnak ránk, személyesen rám is. Alapos munkával pótolni kell a „rendszerváltás" óta elmaradt feladatot: szakszerűen és érthetően fel kell tárni mi a különbség a jogállamiság és az önkény, a hatalommegosztás (hatalmi ágak elválasztása) és az ellenőrizetlen hatalomkoncentráció, a demokrácia és a diktatúra között. Hasonlóképpen s ezekkel szoros összefüggésben: mi a különbség az alkotmányos feladatát betöltő, a hatalmat ellenőrző, független bíráskodás és a végrehajtó hatalommal "összeérő", hivatalnoki szemléletű bíráskodás között. Az ellenetek folyó büntetőeljárás e vonatkozásban „állatorvosi ló", amin mindez illusztrálható, bemutatható. Jogászként és az „európai értékeket" zászlajára tűző Európai Unió „kötelékében", választott képviselőként tevékenykedő magyar emberként, én az elkövetkező időkben ezt szeretném tenni, azaz ügyeteken keresztül szeretném ezeket az összefüggéseket bemutatni és érthetővé tenni. Ehhez a gondolataim és az erőm gyűjtésére, rövid elvonulásra van most szükségem. Ennélfogva sajnos nem tudok részt venni az eljárás és az ítélet ellen tiltakozó első tüntetésen, ami tudomásom szerint ezen a hétvégén lesz. Bízom benne, hogy az emberek megfélemlítettsége ellenére sokan elmennek majd, megértéseteket kérem, amiért én nem leszek közöttük.
Mostantól folyamatosan teszek közzé sajtóközleményeket a „Budaházy ügy/ Hunnia ügy" egyes aspektusairól, azzal a céllal, hogy a fontos alkotmányos, emberi jogi, büntetőjogi összefüggések megértését segítsem. Elsőként „újratöltve" adom közre azt a rövid dokumentumfilmet, amit pár éve készítettünk a Te közéleti, politikai tevékenységedről, egyebek mellett a szavazatok újraszámlálását követelő hídblokádodról, a Szabadság téri szovjet emlékmű „megrongálásáról", az EU csatlakozás elleni valamint a földrablások elleni tiltakozásodról. A videót kísérő sajtóközlemény címe: „Koncepciós eljárás? Budaházyék ellen? Miért?" Bízom benne, hogy a filmet megtekintve sokan megtalálják s megértik a választ. Folytatás következik!
A számos koncepciós elemet tartalmazó Budaházy György és társai ügyben összesen 125 év fegyházat osztott ki ma a bíróság, amely maga is hosszasan sorolta ítéletében az eljárás során elkövetett durva törvénysértéseket - csupán a következtetést nem vonta le, nem rekesztette ki a törvénysértően beszerzett bizonyítékokat, s nem mentette fel bizonyítottság hiányában a vádlottakat. Véleményemet (részben) elmondtam a Hír tv Magyarország élőben című műsorában, a felvétel itt tekinthető meg.
Immár visszatérő rituálészerűen teszi fel a kérdést, a véget nem érő, üres szövegekből álló európai uniós „Külügyek és Biztonságpolitika” vitákon Morvai Krisztina: ki hozta létre, ki Mindenki számára nyilvánvalónak kell lennie: nem beszélhetünk igazi EU-s biztonságpolitikáról addig, amíg állítólagosan az Európai Unió és legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok - minden titkosszolgálati eszköze és ereje ellenére - nem tudja felfedni azt, hogy kik kereskednek az „Iszlám Állammal”, kik tartják fent ezt a terrorista gépezetet. A Morvai és Mogherini közötti „rituálé” egyik előző levélváltása itt olvasható:
Morvai Krisztina írásos kérdései Mogherininek a következők voltak:
1. Az Ön tudása szerint, illetőleg az Európai Unió, mint intézmény tudása szerint ki támogatja anyagilag az ISIS-t ("Iszlám Államot"), és különösen kik azok, akik olajat vásárolnak e szervezet(ek)től?
2. Mit tett eddig és mit tesz az Európai Unió annak érdekében, hogy ezeket a vállalatokat illetőleg államokat beazonosítsa, és igazságszolgáltatás elé állítsa, különös tekintettel arra, hogy magatartásuk és tevékenységük nyilvánvalóan a nemzetközi jogba ütközik?
Gyalázkodó kifejezésekkel illetik az Európai Parlamentben azokat a polgárokat és azokat a képviselőket, akik nem értenek egyet a tömeges migrációval, illetőleg nem támogatják feltétel nélkül az Európai Egyesült Államok felé haladó Uniót. Timmermans biztos az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramjának bemutatásakor azzal a szöveggel édesgette magához a hallgatóságot, hogy mostantól az európai polgárok formálói lehetnek a saját életüknek. De hogyan is lehetséges ez, amikor a tagállamokban a migrációról már csak családi körben, a konyhában mernek őszintén beszélni az emberek, s az európai uniós körökben pedig az előbb említett gyalázkodó kifejezésekkel illetik azokat, akik nem értenek egyet a népvándorlással, illetőleg az Európai Unió központosító, birodalmi törekvéseivel. Az ellentmondást Morvai Krisztina tárta fel felszólalásában.
Az Európai Unió jelenlegi soros elnöke Szlovákia. Morvai Krisztina EP képviselő felhívására több felvidéki magyar írt levelet Frans Timmermansnak, az Európai Bizottság alelnökének, aki egészen téves képpel rendelkezik a magyarság helyzetéről. A beérkezett – és Timmermansnak elküldött – levelekből többet is bemutatunk, ezúttal Fehér István felvidéki tanár sorait ismertetjük. Változatlanul biztatjuk a felvidéki magyarokat, hogy írják meg mindazokat az emberi jogi jogsértéseket, amelyek az európai normákkal összeegyeztethetetlenek, s amelyeket megtapasztalnak. A szlovák EU elnökség jó alkalom arra, hogy ezeket „felhangosítsuk” és megpróbáljunk tenni valamit a jogtiprások megszüntetése érdekében.
Mint azt már szintén jeleztük, Morvai Krisztina EP képviselő és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat a szlovák elnökség ideje alatt jogvédő, monitorozó utat szervez Felvidékre. Hasonlóan a sikeres erdélyi-partiumi jogvédő, monitorozó úthoz, itt is szeretnénk dokumentálni és bemutatni az egyéni és kollektív emberi jogok megsértését a magyarság vonatkozásában. Várjuk azok jelentkezését is, akik akár névvel, akár név nélkül megosztanák azon tapasztalataikat, amelyeket fel tudnánk használni, akár a monitorozó út, akár a készülő dokumentumfilm és jelentés keretei között.
Az idei augusztus 20-án egészen más érzésekkel gondolok Szent István királyunkra és vele együtt Gizella királynéra, mint ezt megelőzően. Szent Istvánról, a magyar államalapításról, és mindarról, ami ezzel járt, sokan sokfélét gondolnak a „nemzeti oldalon”. Van azonban olyan tény, ami - úgy érzem - mindenki számára elfogadható és példaadó: Szent István és Gizella Istenhite megrendíthetetlen volt. Több gyermeküket is elvesztették, eltemették, és – noha szívük nyilván éppúgy megszakadt, mint a hasonló fájdalmakat átélt szülőké – nem azt mondták, hogy „nincs Isten” vagy „rossz az Isten”, hanem rendíthetetlenül hittek tovább. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a hitünk és tudásunk, hogy Szent István a Magyarok Nagyasszonyának, Szűz Máriának ajánlotta föl Magyarországot és a Koronát. Ezek a gondolatok azért jelentek meg fejemben és szívemben, mert a legutóbbi katolikus ünnepünkön, e hónap 15-én, Mária Mennybevételének napján elvesztettem negyvenéves, csodálatos unokahúgomat, Editkét, aki a leukémiával való kétéves küzdelem végén halt meg. Mellette voltam az utolsó órákban, szeretteivel együtt. Megrázó volt látni és átérezni Édesanyjának a fájdalmát. Lehet-e nagyobb vesztesége valakinek, mint a gyermekének elvesztése? De ahogy Editke is hitben halt meg, az Édesanya hite is megmaradt, rendíthetetlenül. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy miért történnek „rossz dolgok” itt a Földön. Egyszer majd megtudjuk. Ezen az idei augusztus 20-án abban (is) bízom, hogy Szent István és Gizella példája erőt ad azoknak a szülőknek, akik elvesztették legnagyobb kincsüket, gyermeküket. Szívből kívánom, hogy az Ő hitük is legyen rendíthetetlen – és ez a hit gyógyítsa sebeiket és fájdalmukat. 2016. augusztus 20-án szeretettel gondolok a Hazámra, Editkénkre, és a rendíthetetlen hitű magyar Édesanyákra és Édesapákra.
Az EP képviselő, az Európai Parlament Női Jogi (FEMM) szakbizottságának tagjaként írásbeli kérdéseket tett fel az Európai Bizottságnak a migráció és az európai nők elleni erőszak közötti összefüggésekről. A levélváltást kommentár nélkül közöljük.
A 2009-es EP- választások után egy teljesen új hang kerülhetett az európai törvényhozásba a jobbikos képviselők megjelenésével. A filmből az Európai Parlamentben végzett munkámat, küzdelmemet ismerhetik meg kicsit közelebbről.
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.