Szerencsésen hazatértünk izgalmakban bővelkedő kárpátaljai jogvédő, monitorozó utunkról! Hálásan köszönjük a sok biztatást a barátoknak. Köszönöm az ukrán hatóságoknak, hogy elképesztően aljas, tényszerűen hazug indokkal 5 évre kitiltottak az országból – így ugyanis lényegesen nagyobb volt az érdeklődés küldetésünk iránt, mint enélkül lett volna. A ki nem tiltott jogvédő társaim az eredeti terveknek megfelelően végigcsinálták a programot, a lakossági fórumokat pedig videokonferencia segítségével oldottuk meg. Az itt elhangzott előadásokat és felszólalásokat, valamint a Kárpátalján készült, az állapotokat tükröző dokumentumfilmeket folyamatosan közöljük. Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk alapelve és gyakorlata, hogy a különböző elszakított területeken dolgozó jogász és jogvédő kollegák folyamatosan megosztják egymással tapasztalataikat. Most is ez történt: a „betiltott” lakossági fórumok mindegyikén felszólalt Dr. Menyhárt Gabriella erdélyi ügyvéd és Polgár Hajnalka felvidéki jogvédő. Saját szakmai és emberi tapasztalataikat osztották meg a helyiekkel, és - egyebek mellett - arra biztatták Kárpátalját: jogvédelemre és harcos jogvédőkre van szükség! Ezúton is kérjük és várjuk kárpátaljai jogász illetve jogvédő kollegák jelentkezését a Nemzeti Jogvédő Szolgálat soraiba. Delegációnk tagja volt Czigány Imre, az Európai Bizottság nyugalmazott tisztviselője. Ő felszólalásában arra mutatott rá: Ukrajna immár az Európai Unió társult állama. Az európai normák, így az emberi jogok - s a nemzeti közösségek jogai - megsértésével szemben most kell fellépni, mivel ha Ukrajna továbbhalad a csatlakozási folyamatban, akkor az a látszat keletkezik, hogy az ilyen jogtiprások megengedhetőek és toleráltak az Unió részéről. Kérem, hogy ezt az anyagot is minél többen osszák meg, hogy bebizonyítsuk az ukrán hatóságoknak, - és minden, az elszakított magyarokat elnyomni és megfélemlíteni próbáló hatóságnak -, hogy nem lehet „leckét adni”, és eltaposni a jogvédelmet és a magyarok emberi méltóságát.
Mint ismeretes, 2017. szeptember 27-én a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 16 fős jogász delegációjával jogvédő, monitorozó útra indultam Kárpátaljára. Noha több mint 3 héttel az indulást megelőzően az Európai Unió mellé rendelt ukrán nagykövetet tájékoztattam utazásunkról és annak céljairól, valamint tájékoztatást kértem tőle arról, hogy csoportunk valamely tagja esetlegesen nincs-e kitiltva Ukrajna területéről, a határnál szembesítettek azzal, hogy 2014-ben - Dr. Gaudi-Nagy Tamás jogvédő társamhoz hasonlóan - kitiltottak öt évi időtartamra Ukrajnából. Ennélfogva az országba való beengedésemet megakadályozták. A kezembe nyomtak egy ukrán nyelvű határozatot, amely tartalmát - tolmács segítségével - megismerve észleltem, hogy az semmiféle indokolást nem tartalmaz. Kérdésemre az ukrán határőr sem adott választ avonatkozásban, hogy milyen okból vagyok kitiltva Ukrajnából. Az ukrán média azonban „felkapta” azt a hírt, hogy egy európai parlamenti képviselőt az országból kitiltottak, és nem engedtek be annak területére. E médiahírekből értesültem arról, hogy az ukrán határőrség vezetőjének nyilatkozata illetve az ukrán határőrség honlapján fellelhető információ szerint én 2014-ben Donbasszban (Kelet-Ukrajna) jártam és ott az orosz, illetve oroszbarát szeparatista erőket támogattam. Ez a hír szemenszedett hazugság! Teljesen világos számomra, hogy ezt a hazugságot azért találták ki, hogy valahogy alátámasszák jogvédő, monitorozó utunk meghiúsítását. E jogvédő, monitorozó út nem azért lett volna „veszélyes” az ukrán hatóságok számára, mert én valamiféle orosz szeparatista erőket támogatnék, hanem azért, mert az ott tapasztalt emberi jogi visszásságokról az Európai Uniót tájékoztattam volna (és tájékoztatni is fogom), továbbá felvilágosító előadásokat tartottam volna (és kitiltásom ellenére videokonferencián útján tartottam is), jogász társaimmal együtt az őshonos nemzeti közösségeket megillető európai és nemzetközi normákról. Szakmailag és emberileg is mélyen megdöbbent, hogy az ukrán hatóságok és a titkosszolgálat ilyen méltatlan, elfogadhatatlan és jogellenes eszközöket vet be az emberi jogi felvilágosító tevékenység és jogvédő munka megakadályozására. Én magyar állampolgárként és jogászként megtehettem, hogy a határról visszafordulva az életemet minden vonatkozásban ott folytatom, ahol eddig tartottam. Nem elbátortalanított, hanem ellenkezőleg: bátorított a további emberi jogi tevékenységre ez a gyalázatos jogsértés. Ugyanakkor felismertem, hogy ha az ukrán hatóságok és titkosszolgálatok ilyen módszereket alkalmaznak a jogfosztottságban élő kárpátaljai magyarokkal szemben, akkor nem várható el, hogy ők - az európai normáknak megfelelően - éljenek emberi jogaikkal és szabadságjogaikkal. Világossá vált: a véleménynyilvánítási szabadságot, a szólásszabadságot, a tiltakozáshoz és gyülekezéshez való jogot, illetve az ezzel való élést a sztálini időket idéző, titkosszolgálatok által vezérelt retorziókkal akadályozzák meg, illetve torolják meg. Pontosan ezért is döntöttünk úgy, hogy a jogvédő küldetésünket e tények ismeretében folytatjuk. Delegációnk lakossági fórumokat tart, amelyeken tájékoztatjuk az európai és nemzetközi emberi jogi normákról, nemzeti kisebbségi jogokról az őshonos magyar testvéreinket, részben „élőben”, részben videokonferencia útján, a modern technikát kihasználva. Jogvédő missziónk során a Nemzeti Jogvédő Szolgálat küldöttsége - egyebek mellett - közintézményeket látogat meg, hogy ott tapasztalatot szerezzen a magyar nyelvhasználat lehetőségéről, a magyarul történő ügyintézés lehetőségéről, és egyéb „nemzeti kisebbségi jogok” tényleges gyakorlásáról. A tapasztalatokról folyamatosan tájékoztatni fogjuk az érdeklődőket és az Európai Uniót, valamint a magyar állami szerveket is. Már most sajnálattal kell jeleznem, hogy például a még ma is 60%-ban magyarok lakta Beregszász bíróságán teljes mértékben ukrán nyelven folyik az „igazságszolgáltatás”. Minden felirat csak ukránul olvasható, a tárgyalás nyelve akkor is ukrán, ha mind a bíró, mind a felek, mind pedig jogi képviselőjük magyar nemzetiségűek és anyanyelvűek. A tárgyalás nyelve mellett a határozatok szövegezése is kizárólag ukrán nyelvű. Ez élesen szemben áll nem csak a vonatkozó nemzetközi és európai normákkal, hanem a vonatkozó ukrán jogszabályokkal is. (Nem beszélve a magyar-ukrán alapszerződésről.) Delegációnk találkozott a közoktatásban és felsőoktatásban dolgozó magyar vezetőkkel, akik teljes megdöbbenésüket fejezték ki a nemrégiben hatályba lépett oktatási törvénnyel kapcsolatban, amely szerint az alapfokú oktatáson kívül minden más oktatás ukrán nyelven folyna a jövőben, az anyanyelven történő oktatást gyakorlatilag fel kívánják számolni. Jogvédő delegációnk felajánlotta jogi segítségét és támogatását az oktatási intézmények számára, egyfelől petíció megfogalmazásában, másfelől annak jogi biztosításában, hogy a tiltakozók, petíció aláírók ellen ne lehessen az Ukrajnában megszokott megfélemlítő szankciókat alkalmazni. Küldetésünk egyik fő célja, hogy áttörjük a hallgatás és a „titokzatoskodás” falát: attól kezdve, hogy Ukrajna az Európai Unió társult tagja, már nem élhetnek az ukrán állam területén sem az ukrán, sem a magyar, sem a más nemzetiségű polgárok megfélemlítettségben, jogtiprásban. Joguk van - például az oktatási törvénnyel szemben - véleményük szabad kifejezésére, tiltakozásra, petíció eljuttatására mind az ukrán, mind az európai uniós, Európa tanácsi, ENSZ és egyéb szervekhez. Amint azt megdöbbenve tapasztaltuk, ez idő szerint ilyen tiltakozást azért nem mernek szervezni a kárpátaljai magyarok, mert a titkosszolgálatok durván megtorolnak minden próbálkozást az emberi jogok tényleges érvényesítésére (véleménynyilvánítási szabadság, szólásszabadság, petíciós jog). Ennek itt az ideje véget vetni! Teljesen nyilvánvaló, hogy az Ukrajnából való kitiltásom tényleges oka az, hogy a nemzeti jogvédők „veszélyt jelentenek” a jelenlegi ukrán status quo-ra, amelyben hétköznapi jelenség a titkosszolgálatok általi megfigyelés, üldözés. Itt kívánom tájékoztatni a nyilvánosságot arról, hogy azokat a személyeket, akik velünk találkoztak, illetve találkozni kívántak, felkeresték az ukrán titkosszolgálatok és megfenyegették őket. Teljesen „természetes” jelenség, hogy ha például valaki a vendéglátó helyiségét jogvédő fórum céljára bérbe adja, vagy hozzáférhetővé teszi, akkor őt civil ruhás titkosszolgálati emberek „felkeresik” és közlik vele: a tervezett fórumot „betiltották”. Szeretnénk tudatosítani, hogy ilyen egy európai jogállamban nem létezik. „Betiltani” egy rendezvényt csak a jogszabályok szigorú keretein belül, megfelelő tényekkel alátámasztott alapos indokolással, a jog által körülírt elemeket tartalmazó formális határozatban lehet. Ezek a határozatok egy jogállamban bíróság előtt megtámadhatóak, és akár a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságra is „vihetők”. (Ukrajna az Európa Tanács tagja, tehát a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság nyitva áll az ilyen ügyek előtt.) Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk a jövőben segíteni fog a kárpátaljai magyaroknak abban, hogy közösségi jogaikat és általában emberi jogaikat a jogállamiság elvei és betűi szerint jogi úton érvényesítsék. Jogvédő, monitorozó utunk további tapasztalatairól a magyar és az európai nyilvánosságot folyamatosan tájékoztatni fogjuk. A jelenségek megértéséhez fontos az általam az ukrán nagykövetnek írott levél és az ukrán nagykövet megdöbbentő válaszának ismerete. Éppen ezért csatoljuk a magyarra lefordított eredeti levelemet, és a három héttel később - indulásunkat megelőző napon - érkezett nagyköveti választ. Gyalázatosnak tartom, hogy miközben a nagykövet nyilvánvalóan pontosan tudta, hogy ki vagyok tiltva az országból, és az utaslistán szintén szereplő Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője is, kérésem ellenére erről nem tájékoztatott. Ehelyett kioktató hangnemben elemezte európai parlamenti felszólalásaimat. Nyilvánvaló, hogy számára ezidáig természetes volt, hogy ilyen módon járhat el egy választott európai parlamenti képviselővel. (El tudom képzelni ezek után, hogy miféle önkénnyel járnak el saját kiszolgáltatott polgáraikkal szemben.) Ideje megszokniuk az ukrán hatóságoknak: nincs joguk elhallgattatni az emberi jogi jogsértésekkel ellen felszólaló képviselőket, véget értek, illetve véget kell érniük azoknak az időknek, amikor pártközpontokból cenzúrázták azt, hogy mit lehet mondani és mit nem. Kérem, hogy jelen közleményemet és a Nemzeti Jogvédő Szolgálattal közös kárpátaljai missziónkkal kapcsolatos összes ezt megelőző és ezt követő tájékoztatásomat minél többen osszák meg annak érdekében, hogy bizonyítsuk: a mai világban sem emberi jogi küzdelmeket nem lehet elhallgattatni, sem a jogtiprásokat, a jogfosztást nem lehet elhallgatni! Tisztelettel:
Dr. Morvai Krisztina jogász európai parlamenti képviselő
Sokat készültünk a Nemzeti Jogvédő Szolgálattal közös hagyományos jogvédő, monitorozó utunkra. Erdély, Felvidék és Délvidék után ezúttal Kárpátaljára indultunk. Mint azt az elmúlt hetekben minden magyar ember megtapasztalhatta, az ukrán állam a legkevésbé sem tartja be az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződésben foglalt alapelveket: jogállamiság, demokrácia, az emberi jogok védelme, különös tekintettel a nemzeti „kisebbségek” jogainak biztosítására. Ezzel tökéletes összhangban Dr. Gaudi-Nagy Tamást és engem, mint a határnál kiderült, öt évre kitiltottak Ukrajna területéről. Ennek semmiféle indokát nem adták. Büszke vagyok arra, hogy nem hátráltunk meg, a kitűzött missziót teljesítettük, illetve teljesíteni fogjuk. Terveink szerint megtartottuk első fórumunkat, amelyre a körülmények miatt videokonferencia keretében került sor. Ennek anyagát folytatásokban fogom közölni, és nagyon kérem, hogy minél többen osszák meg a felvételt, hogy bebizonyítsuk: nem lehet megfélemlítéssel és jogtiprással elhallgattatni a magyar jogvédőket! A fórum első részében én beszéltem az Ukrajna által megsértett európai normákról. Teljes mértékben összeegyeztethetetlen az európai normákkal (amelyek betartására Ukrajna elköteleződött az EU-Ukrajna társulási szerződésben), hogy az őshonos magyar közösség folyamatosan retteg a titkosszolgálatoktól, a nacionalista paramilitáris csoportoktól, a véleménynyilvánítási szabadságuk, gyülekezési joguk, szólásszabadságuk sárbataposásától. Erre részletes beszámolóban fogom fölhívni Juncker bizottsági elnök és Mogherini külügyi biztos asszony figyelmét. Technikai okokból lassan kellett beszélnem, de bízom benne, hogy az elmondottak érthetőek és tanulságosak. Nagyon örülnék annak, ha különösen Kárpátalján (és a többi elszakított magyar területen) minél többen megnézhetnék fórumunknak ezen részét és soron következő részeit. A továbbiakban majd Dr. Gaudi-Nagy Tamás előadása hallható, továbbá Dr. Menyhárt Gabriella erdélyi ügyvéd, Polgár Hajnalka felvidéki jogvédő és Czigány Imre nyugalmazott európai bizottsági tisztviselő értékelése következik az ukrajnai emberi jogi helyzetről, a magyar őshonos közösséggel szembeni jogtiprásokról.
A magyar-ukrán határról jelentkezünk, ahol - természetesen jogszabálysértő módon kizárólag ukrán nyelven - kezünkbe nyomták a határozatot, mely szerint Dr. Gaudi-Nagy Tamás és Dr. Morvai Krisztina ki vannak tiltva Ukrajnából. Egyelőre az ide érkezett magyar konzullal és a határőrökkel tárgyalunk. A helyzetről folyamatosan tudósítunk.
Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat monitorozó csoportja
Fotók: Várakozás a trianoni határon - és ezúttal is egy önkényes és jogtipró döntésre
Udvariasságból - és azért, hogy jogvédő társaimat ne tegyem ki annak, hogy az ukrán határon visszafordítanak bennünket - három héttel ezelőtt levelet írtam az Európai Unióhoz rendelt ukrán nagykövetnek. Tájékoztattam őt arról, hogy kárpátaljai látogatást szervezünk - szokásunknak és hagyományainknak megfelelően, hiszen jártunk már hasonló úton Erdélyben, Felvidéken és Délvidéken is. Megírtam az utazás célját, azaz azt, hogy az őshonos nemzeti közösség jogait szeretnénk tanulmányozni, illetőleg előadásokat tartani az európai uniós „kisebbségi” normákról. Három hetet vártam nagykövet úr válaszára, amely végre megszületett. Mellékelem mind az én levelemet, mind pedig az ő válaszát (elnézést kérek, amiért ez most csak angolul áll rendelkezésre). Ami a válaszlevélből kiderült: azért volt szükség ilyen hosszú időre, mert „alaposan tanulmányozták” az Ukrajnával kapcsolatos eddigi felszólalásaimat, és azt rosszallással fogadták. Eszembe jutott egy párhuzam: előfordulhatna vajon, hogy mondjuk Dél-Tirolba mennénk jogvédő-monitorozó útra, tanulmányozva az ott élő őshonos közösség helyzetét, és az olaszok azzal a feltétellel „engednének be” az országba, hogy szívüknek kedvesek-e azok a gondolatok, amelyeket választott európai parlamenti képviselőként megosztok az emberekkel. Ez nyilvánvaló képtelenség, és jól tükrözi a rendszerbeli különbségeket. Nagykövet úr még mindig várat azon válaszával, hogy minden jogvédő kollegámmal együtt „méltóztatnak-e beengedni” az országukba. Az anyanyelvhasználat jogát brutálisan korlátozó oktatási törvény elfogadása és aláírása is azt bizonyítja: véget kell vetni a meghunyászkodásnak és az állandó megfelelési kényszernek, és az őshonos közösségek jogait emberi jogoknak tekintve határozottan ki kell állnunk kárpátaljai és más elszakított testvéreinkért. Azzal kapcsolatban, hogy miket is kifogásolt a nagykövet: munkatársaim segítségével közreadok egy csokorravalót az eddigi - Kárpátaljával kapcsolatos - felszólalásaimból. Tájékoztatásul - és az aktualitás miatt - szintén újra közöljük az Európai Unió illetékeseivel (Mogherini asszony) folytatott levelezést Kárpátalja ügyében. Ismétlem: meggyőződésem, hogy csak ezzel a határozott hangnemmel léphetünk előre testvéreink emberi jogainak megvédésében. Szívből örülök annak, hogy a magyar kormány is „hangot váltott”. Mint már ígértem, utazásunkról beszámolunk.
Minden jóérzésű embert örömmel tölt el, hogy Szíriában és Irakban igen rövid időn belül vége lesz a háborúnak. A tévében felvételeket láthatunk például a háborúban sokat szenvedett Aleppó újraépítéséről - a hidakon, utakon, középületeken folyó munkálatokról. Ebből egyenesen következik: a szír, illetve iraki menekültek hazatérése már meg is kezdődött, és egyre kevesebb akadálya van annak, hogy ez folytatódjon is. Az életerős, felnőtt, egészséges férfiaknak most otthon van a helyük, hogy hazájuk újjáépítését segítsék. Ebből következően - tekintettel arra, hogy teljesen új tényekkel állunk szemben - véget kell vetni az Európai Unió Bírósága „kvótaítélete” feletti örvendezésnek, hiszen az ítélet máris idejétmúlt, és magával a letelepedési kvóta-elképzeléssel együtt az Európai Unió sok rossz ötlete egyikeként kell fátylat borítanunk rá.
Szeptember első hetében két fontos esemény történt Ukrajna és az EU kapcsolatában: hatályba lépett az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződés. Még ugyanezen a héten, mintegy fityiszt mutatva a szerződésben vállaltaknak, különösen az emberi jogok tiszteletben tartása kötelezettségének, Ukrajna törvényhozása gyakorlatilag betiltotta az anyanyelvi iskolai oktatást az őshonos nemzeti közösségek számára. Morvai Krisztina a legszigorúbb fellépést sürgette az Európai Unió részéről. Tájékoztatásként itt közöljük Morvai Krisztina ezt megelőző levelezését Timmermans bizottsági alelnökkel illetve Mogherini EU külügyi főképviselővel az ukrajnai emberi jogi jogtiprások tárgyában. A 2017. június 6-i levélre Mogherini asszony ezidáig nem válaszolt. A levelezésből azonban kiderül: az Európai Unió rendszeresen követi az ukrán parlament elé kerülő törvényeket, tehát vélhetően az emberi jogokra amúgy oly érzékeny Unió tudtával és beleegyezésével történt ez a gyalázatos jogtiprás.A levelezés itt olvasható.
Utóirat: A jövő héten a Nemzeti Jogvédő Szolgálat kötelékében dolgozó jogász kollegákkal a már szokásos kárpát-medencei jogvédő, monitorozó körutunkra indulunk, úticélunk Kárpátalja. Ezúttal is az őshonos magyar közösség jogainak - az európai és nemzetközi normák alapján járó jogainak - érvényesülését szeretnénk tanulmányozni. Ezen kívül több lakossági fórumot, illetve előadást tartunk a témában. Rossz előérzetem van: az elképesztő helyzetre figyelemmel attól tartok, hogy az ukrán hatóságok valamilyen módon meg fogják akadályozni az országba való bejutásunkat, illetve a tervezett programjaink megvalósítását. Bárhogy is alakulnak az események, részletesen be fogok számolni a történtekről.
Mi újság Budaházyékkal? És a magyar igazságszolgáltatással? Ma 11 éve, hogy hajtóvadászat indult a Gyurcsány ellen tüntetőkkel szemben. Nemzeti érzelmű magyar emberként és jogászként egyaránt megvisel mindaz, amin Budaházy György és „társai” (a Hunnia csoport tagjai) átmennek „igazságszolgáltatás” címén. Sokszor leírtam már, de megismétlem, elképesztőnek tartom, hogy a 2006-os rendőrterror elkövetői és fő felelősei szabadlábon vannak, míg az ellenük fellépő Budaházy György és társai 125 évnyi fegyházbüntetést kaptak, s jelenleg is házi őrizetben vagy más kényszerintézkedés alatt vannak. Büntetőügyük jelenleg szünetel, azt követően, hogy az elsőfokú hajmeresztő ítéletet meghozó bírónő rejtélyes okokból lemondott a bírói hivatásról, és távozott a bíróságról. Budaházy Györgyöt szintén nagyon nyomasztják azok a polgári peres eljárások, amelyek most vannak folyamatban, s amelyek arról szólnak, hogy lehet-e bármit mondani Budaházyról, megengedhető-e valakinek a nyilvánosság előtt való korlátlan mértékű gyalázása? Megengedhető-e például valakiről azt állítani, hogy gyermekek életét is kioltotta volna? Lehet-e azt állítani, hogy célpontjai között lehet Orbán Viktor, a Fidesz, stb.? Összességében: létezik-e személyiségvédelem Magyarországon? Budaházy György internetes közleményben fordult a nyilvánossághoz ezügyben nemrégiben. Közreadom ezt a videót s egy másik beszélgetést is, amelyben a Budaházy-üggyel és néhány más közéleti összefüggéssel ismerkedhetünk meg. Kérem, hogy osszák meg minél többen ezt a fontos anyagot, akik még nem írták alá a közkegyelem iránti petíciót, azok tegyék meg, keressék meg országgyűlési képviselőiket és párhovatartozás nélkül fejezzék ki aggodalmukat a kialakult helyzet miatt.
Jean-Claude Juncker úgy tűnik, nem tud róla, hogy a szíriai és az iraki háborúknak hamarosan vége. A menekültek hazatérhetnek, az országok újjáépítése megkezdődött. Ennélfogva a menekült-kvóta felett elszállt az idő – bármit is mond az EU Bírósága döntése.
A 2009-es EP- választások után egy teljesen új hang kerülhetett az európai törvényhozásba a jobbikos képviselők megjelenésével. A filmből az Európai Parlamentben végzett munkámat, küzdelmemet ismerhetik meg kicsit közelebbről.
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.