Kérem, hogy így Karácsony előtt gondoljunk politikai foglyainkra, Budaházy Györgyre és a Hunnia csoport többi, házi őrizetben élő, nyomkövetővel a lábán, négy fal között karácsonyozó, szabadságában közel tíz éve korlátozott tagjára. Ön aláírta már a kegyelem/amnesztia petíciót? Itt megteheti.
Kérem, nézzenek meg két dokumentumfilmet, és osszák meg ezeket minél szélesebb körben- mindkettőt nyolc évvel ezelőtt készítettük munkatársaimmal, de változatlanul aktuálisak. Az első Budaházy Györgyről, a hazafiról szól, aki 2002-ben nem tudott belenyugodni a kommunisták visszatérésébe, és megrendezte az Erzsébet híd blokádját a szavazatok újraszámlálásáért. Véresre verték a rendőrök. Mint ahogy számos további alkalommal, amikor a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai banda elleni nemzeti ellenállás jegyében, vagy éppen az EU-NEM-ért tüntetett, harcolt. A Budaházyt bemutató 15 perces film itt látható (az én rövid bevezetőmmel, nyolc évvel ezelőttről):
A második film- Magyar Guantanamo - azt mutatja be, milyen hajmeresztő, az ötvenes éveket idéző körülmények között folytak a házkutatások, lefoglalások őrizetbevételek, fogvatartások a Budaházy-Hunnia csoport ügyben. (Nem csoda, hogy rosszkedvű lett az a bíró, akinek így beszerzett bizonyítékok alapján "kellett" 125 év fegyházat kiszabni.)
A Magyar Guantanamo film 11 perc, itt látható:
Hányszor verték a rendőrök véresre Budaházyt? Hányszor folyt a vére - a szó szoros értelmében - azért, hogy elkergethessük a nemzetellenes balliberális erőket, Gyurcsányt és a többieket? Mit is tett Budaházy? Ki is ez az ember? Vajon miért hasonult meg az a bíró, aki őt 13 év fegyházra ítélte, s miért mondott le a bírói hivatásról? Ezekre még csak-csak megtaláljuk a választ. De arra, hogy a Polt Péter vezette ügyészség miért fellebbezett súlyosításért a 13 éves ítélet ellen, s a teljes Hunnia csoportra kiszabott 125 év fegyházbüntetés ellen? Nos, ezt csak találgatni tudjuk. Nagy valószínűséggel minden hatalom jobban szereti a meghunyászkodókat, mint az elnyomás ellen, a szabadságért lázadókat. A tengernyi törvénysértés ellenére az eljárás folytatódik, másodfokú tárgyalás februárban. Az ügyet véletlenül (...) olyan bíróra szignálták, aki volt szíves előzetes letartóztatásba vágni a tárgyalásuk után a kemény ítélet ellenére is "hazaengedett" Budaházyékat. Elővételezhetjük az üggyel kapcsolatos álláspontját. (Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság döntése nyomán nem tekinthető elfogulatlannak az érdemi döntésre rászignált büntetőügyben az olyan bíró, aki már régebben eljárt az előzetes letartóztatás tárgyában, ugyanazon vádlottakkal szemben.) Alighanem csak a kegyelem, az amnesztia segíthet. Ne szépítsük, ne cifrázzuk: ez a FIDESZ-en múlik! A Parlament többsége bármikor eljárási kegyelemben részesítheti a 2002-2010 közötti nemzeti ellenállásban vezető szerepet játszó Budaházy Györgyöt és társait. Ha mást nem is tehetünk Karácsonykor politikai foglyainkért, nézzük meg, és osszuk a két dokumentumfilmet, írassuk alá minden ismerősünkkel a petíciót, és tiltakozzunk a koncepciós eljárás folytatása ellen, ahol csak tudunk. Aki pedig azt mondja, hogy az ilyesminek nem Karácsonykor van itt az ideje, az semmit nem tud arról, aki megszületett Betlehemben....
Áldott Karácsonyt és Szabadságot Budaházy Györgynek és a Hunnia csoport tagjainak!
A Kárpátia megrendítő zenéjéhez és Darinka gyönyörű képeihez ízlelgessük a következő bővített mondatot:
JÖVŐRE ELDŐL, HOGY VISSZATÉRNEK-E A HATALOMBA - BÁRMILYEN ÁLRUHÁBAN, BÁRMILYEN SZÖVETSÉGBEN - AZOK, AKIK ZSIGERBŐL LENÉZNEK, MEGVETNEK MINDENT, AMI NEMZETI.
Egyre több felháborító és megrendítő történetet olvasunk nevelőintézetben élő gyermekek megerőszakolásáról, bántalmazásáról, kisgyermekekkel szembeni embertelen bánásmódról - akár saját szüleik kezei között, saját otthonukban. Harminc éve vagyok büntetőjogász, s főleg az erőszakos bűncselekményeket kutattam, és kutatom. Nem lehet nem észrevenni: szinte kivétel nélkül olyanok bánnak embertelenül az embertársaikkal, akik gyerekként, kamaszként maguk is szörnyű kegyetlenségeket szenvedtek el, és soha életükben nem érezték, mit jelent emberi méltósággal rendelkező személyként élni. Az egész társadalom érdeke, hogy ez a generációról generációra átadott embertelenség egy ponton megszakadjon. Érdekünk, hogy a bűnelkövetők megtanuljanak emberként érezni és élni, s ne kövessenek el újabb bűncselekményt. Ebben óriási szerepe van az igazságos, tisztességes büntetőeljárásnak és a börtönnek, s természetesen az ezen intézményekben dolgozó szakembereknek. "Azért szeretem a hivatásomat, mert nehéz helyzetben lévő embereknek segíthetek az életük újrakezdésében..." - mondta egy büntetés-végrehajtási szakember, akit idéztem az Európai Parlament plenáris ülésén, az európai börtönökről szóló vita kapcsán. Töredelmes beismerő vallomást teszek: mi büntetőjogászok "feltalálhatjuk" a legkorszerűbb, legkülönlegesebb büntetés-végrehajtási elméleteket és gyakorlatokat, a leghatékonyabb a visszaesés megelőzése szempontjából a börtönben történő megtérés, a börtönlelkészek segítségével Isten felé fordulás, a hit megismerése, megélése. (A szokásos egyperces felszólalási időbe ez már nem fért bele - pedig alighanem ez a legfontosabb "tudomány" a büntetés-végrehajtással és annak valódi céljával, a bűnmegelőzéssel kapcsolatban.)
Ma délután tüntetés lesz Budapesten. Ebből az alkalomból szeretném felidézni, hogyan zajlottak az utcai tüntetések, tiltakozások a 2002-2010 közötti balliberális kormányok idejében. Bemutatom, egyebek mellett, hogyan fújták az arcunkba a könnygázt közvetlen közelből, hogyan gumibotoztak, hogyan zárták körbe és állították elő "oszlatás" címén az embereket, hogy működött a rendőrterror. Szinte minden egyes hazafias véleménynyilvánítást brutálisan megtoroltak. Nem csak 2006-ban, hanem folyamatosan, nyolc éven át! Két tüntetést idézek fel a sok közül...
Soha ne felejtsük: ezek az ő módszereik, ez az ő felfogásuk a nemzeti érzelmű magyar emberek méltóságáról és jogairól. Soha nem fognak megváltozni.
Isten óvja és vezesse Magyarországot!
Morvai Krisztina
Néhány szép emlék a balliberális kormányok idejéből:
Az Európai Unió és a környezetpusztítás kéz a kézben járó jelenségek. A teremtett természet és egészségünk megóvására globalizáció helyett lokalizációra, azaz helyi gazdaságokra, helyi mezőgazdaságra és élelem-előállításra, a helyi kisvállalkozások összefogására, helyi fogyasztásra lenne szükség. A „Globalizáció helyett lokalizációt!” volt egyébként a Jobbik eredeti, radikális változást sürgető 2009. évi európai parlamenti programjának a fő eleme is. „Azok a régi szép idők...”
"Csak volt az Uniónak valami elképzelése a nyugati és a volt szocialista tagállamok közötti igen jelentős jövedelmi, életszínvonalbeli különbségek csökkentésére, az új tagállamok sikeres felzárkóztatására a bővítési folyamat kezdetekor..."-vetette fel Morvai Krisztina az EU költségvetéséről szóló vita kapcsán. Rámutatott: a különbségek változatlanul igen jelentősek, s ebből szinte egyenesen következik a munkavállalók "szabad áramlásának" kihasználásával a szegényebb országokból a gazdagabbakba történő tömeges kivándorlás, annak összes káros társadalmi következményével. Ideje lenne egy új európai uniós biztosi poszt, mégpedig a felzárkóztatásért (kohézióért, konvergenciáért ) felelős biztosi poszt megteremtésének, természetesen a hozzá tartozó szakemberekkel. Hasonlóképpen szükséges, hogy az éves költségvetésekben kiemelt cél legyen a szegényebb tagállamok felzárkóztatása, s fontos az így elért eredmények évről évre történő vizsgálata, számszerűsítése. Szintén fontos lenne felmérni minden egyes költségvetési döntés hatását a kohézióra, azaz elvégezni az egyes költségvetési rendelkezések hatás-elemzését a szegényebb tagállamok felzárkóztatására. (Nyilvánvaló, hogy az "első és másodosztályú", gazdag és szegény tagállamokra osztódó Unió nem maradhat fent sokáig, különösen akkor nem, ha a gazdasági lemaradás változatlansága mellett még az EU által ránk kényszerített tömeges bevándoroltatás rémképe is közvetlen és elháríthatatlan veszéllyé válik.)
Hogyan oszlik meg a felelősség az egykori gyarmatok jelenlegi nyomorúságos helyzetéért? Szükséges-e például Magyarországnak felelősséget és terheket vállalnia a volt gyarmatosítók helyett, tekintettel arra, hogy nem mi voltunk azok, akik meggazdagodtak a gyarmatok természeti kincseiből, kifosztásából, kizsákmányolásából? Ideje, hogy feltegyük ezeket a kényes kérdéseket! -mondta Morvai Krisztina az EP plenáris ülésén.
Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén készült felvétel alapján a választópolgárok bepillantást kaphatnak a parlament „működésébe.” Láthatják azt az elképesztő káoszt és zsibvásárt, amelyet természetesnek tekint az „európai normákra” oly kényes Európai Unió. Amint azt Morvai Krisztina EP képviselő az ülést vezető elnöknek ki is fejtette: méltatlan és mind az európai választópolgárok, mind a felszólaló képviselők számára megalázó és elfogadhatatlan, hogy zsibvásárszerű hangulatban, óriási hangzavarban kell felszólalni. A többször elkezdett felszólalásában Morvai Krisztina egyébként az Európába áramló dömpingáruk által okozott társadalmi és gazdasági feszültségekről beszélt. Rámutatott: nem Bangladessel vagy Indiával kellene versenyeznünk a jövedelmek leszorításával és a munkajogi, munkavédelmi, környezetvédelmi és más előírások be nem tartásával, hanem meg kellene védenünk piacainkat a beáramló és a hazai vállalkozásokat, versenyképességünket veszélyeztető hatalmas mennyiségű dömpingárutól.
Számos hír és találgatás látott napvilágot a Jobbikkal való kapcsolatomról. Ebben a közleményben szeretném összegezni a témával összefüggő legfontosabb gondolataimat. Megtekintésre ajánlok egy videófelvételt is, amelyen a párttal való kapcsolatom történetéről és arról az eredeti, közös értékrendről beszélek, amely számomra változatlanul fontos, s amelytől a Jobbik eltávolodott. A felvétel itt látható:
A publikációk egy része azzal vádol, hogy azért támogatom Magyarország bevándorlás-ellenes politikáját, és azért bírálom a Jobbik látványos közeledését a balliberális oldalhoz, mert a párt nem kíván jelölni a 2019-es EP választáson, és ezért „megsértődtem”, mi több, a Fideszben szeretném folytatni politikai pályafutásomat. Ezek a vádak azért elkeserítőek, mert azt sugallják: ma Magyarországon egy politikus csak személyes érdekei által motiváltan dönthet, illetve cselekedhet. Úgy gondolom, hogy az erkölcsileg felnőtt ember rendelkezik egy szilárd belső lelkiismerettel és értékrenddel. Döntési helyzetekben ez ad számára iránymutatást, nem pedig az aktuális „hasznosság”. (Ez egyébként - álláspontom szerint - az „erkölcsileg felnőtt politikai párt” fogalmi eleme is.)
Az 1956-as Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján lezajlott tömeges és kirívó súlyú emberi jogi jogsértésekkel szembeni fellépésem tett ismertté a magyar közéletben. E jogsértéseket a balliberális politikusok, „értelmiségiek”, újságírók - kevés kivétellel - azóta is tagadják, illetve bagatellizálják. Nem ismerték el felelősségüket, nem kértek bocsánatot a magyar nemzet méltóságának sárbatiprásáért. Ennélfogva nem tudok egyetérteni azzal, hogy a Jobbik, mint „2006-os párt” látványosan közeledik ezekhez az erőkhöz. Nem tudok egyetérteni azzal sem, hogy olyan politikai erők szövetkezzenek a 2018. évi választásokra, illetve Magyarország irányítására, akiket semmi más nem köt össze, mint a Fidesz és Orbán Viktor elleni szenvedélyes gyűlölet. Hasonlóképpen nem értek egyet az EU migrációs politikája miatti, Magyarországra leselkedő veszély eljelentéktelenítésével, s a nemzetben gondolkodást leváltani szándékozó „nyílt társadalom-terv” (egyszerűsítve: Soros-terv) létének tagadásával.
Mivel nevem és személyem az utóbbi közel tíz évben összekapcsolódott a Jobbikéval, szükségesnek tartom világossá tenni: ellenzem ezeket a folyamatokat, illetve a Jobbik szerepvállalását e folyamatokban. Szükségesnek tartom leszögezni: sem az ezzel kapcsolatos döntésekbe, sem egyéb érdemi döntésekbe legalább három éve nem von be a párt, így azokért felelősséget vállalni nem tudok. (Néhány, inkább „reprezentációs jellegű” találkozásom volt a párt vezetőivel és képviselőivel, de hangsúlyozom: semmiféle érdemi döntésbe nem vontak be.)
Hiszem, hogy a pénz-és profitközpontúság helyett ember- és közösségközpontúságot hirdető, a nemzet érdekeit mindenek fölöttinek valló, a magyarok emberi méltóságát és nemzeti büszkeségét az elszakított területeken és a csonka-országban egyaránt erősíteni szándékozó eredeti programunkat igen sok választópolgár szívéhez el lehetett volna juttatni. Az lett volna a helyes út a Jobbik szavazótáborának növeléséhez, ha - ugyanúgy, mint a kezdetekkor tettük - szenvedéllyel és szeretettel, „szívtől szívig” politizálunk és a bármely okból baloldalra szavazókat meggyőzzük saját értékrendünk helyességéről. Elfogadhatatlan, ha ehelyett értékrendünk és elveink feladásával kérjük szavazataikat.
Európai parlamenti képviselői munkám mindenki számára követhető és ellenőrizhető honlapomon és Facebook oldalamon. Bárki meggyőződhet róla, hogy kezdettől fogva ugyanazokat az elveket és értékeket vallom, amelyeket a párt 2009. évi EP választási programjában közösen és választóink akaratával összhangban lefektettünk. Ezekben változatlanul hiszek, és ragaszkodom hozzájuk. Tekintettel arra, hogy a Jobbik vezetősége az eredeti elveket és értékrendet feladta, a jelenlegi helyzetben nem is vállalnék színeikben képviselőjelöltséget vagy egyéb politikai tisztséget. Az elmúlt közel tíz év bebizonyította számomra, hogy a „pártokrácia” keretei között való közéleti szereplés nem összeegyeztethető a személyiségemmel és lelkiismeretemmel. Ha a magyar jogszabályok lehetőséget adnának arra, hogy egyénileg bármely párttól függetlenül induljak a 2019-es EP választáson, valószínűleg megtenném, hiszen úgy érzem, szükség lenne a munkámra. Ilyen jogszabályi lehetőség azonban nincs. Politikai pártokkal nem szeretnék együttműködni − téves tehát az a feltevés, hogy a Fidesztől várok valamiféle felkérést. (Újságírói kérdésre mondtam azt, hogy - számos más jogászi munkakör mellett - az alkotmánybírói hivatást is el tudom adott esetben képzelni. Ez azonban egy percig sem jelenti azt, hogy egy alkotmánybírói jelölésért bármit is engednék elveimből és értékrendemből.)
Politikai pályafutásom tehát - s ennyiben igazak a találgatások - 2019-ben véget ér. Jogászi és egyetemi oktatói hivatásomat rajongva szeretem, így örömmel térek vissza egyetemi docensi munkakörömbe, ahol egyébként jelenleg is dolgozom, fizetés nélküli szabadságom alatt, képviselői munkám mellett. Ha a sors úgy hozza, szívesen végzek majd másféle jogászi munkát is. Továbbra is minden lehetőséget meg fogok ragadni arra, hogy Magyarország és a magyar emberek méltóságáért és jogaiért tevékenykedjek.
Mandátumom hátralevő másfél évében a tőlem megszokott módon fogom képviselni azokat az értékeket és elveket, amelyekért 2008-ban elvállaltam az akkor kb. 2%-os támogatottságú Jobbik Magyarországért Mozgalom felkérését nemzeti érdekeink uniós szintű érvényre juttatására. Kérem, hogy kövessék munkámat a www.morvaikrisztina.hu honlapomon, illetve a Facebook oldalamon, és megosztásaikkal segítsenek abban, hogy felszólalásaimat, írásaimat és videó anyagaimat minél többen megismerjék.
A Jobbikkal való kapcsolatomról több interjút nem szeretnék adni - érdemi képviselői és nemzeti jogvédői munkámmal összefüggésben azonban természetesen bármikor állok a sajtó, a nyilvánosság rendelkezésére.
A 2009-es EP- választások után egy teljesen új hang kerülhetett az európai törvényhozásba a jobbikos képviselők megjelenésével. A filmből az Európai Parlamentben végzett munkámat, küzdelmemet ismerhetik meg kicsit közelebbről.
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.
Ez a film, amelyet munkatársaimmal együtt készítettünk, Budaházy György harcait mutatja be az elmúlt nyolc év diktatúrája ellen. A filmből világos: sokaknak elemi érdeke, hogy Gyuri minél tovább börtönben - és "nyugton"- maradjon.
Aligha gondolná valaki, hogy a XXI. században Magyarországon, egy EU-tagállamban ugyanolyan módszerekkel folytathatnak büntetőeljárásokat "másként gondolkodó" ellenzékiekkel - így Budaházy-ékkal - szemben, mint az ötvenes években.