Egyre több felháborÃtó és megrendÃtÅ‘ történetet olvasunk nevelÅ‘intézetben élÅ‘ gyermekek megerÅ‘szakolásáról, bántalmazásáról, kisgyermekekkel szembeni embertelen bánásmódról - akár saját szüleik kezei között, saját otthonukban. Harminc éve vagyok büntetÅ‘jogász, s fÅ‘leg az erÅ‘szakos bűncselekményeket kutattam, és kutatom. Nem lehet nem észrevenni: szinte kivétel nélkül olyanok bánnak embertelenül az embertársaikkal, akik gyerekként, kamaszként maguk is szörnyű kegyetlenségeket szenvedtek el, és soha életükben nem érezték, mit jelent emberi méltósággal rendelkezÅ‘ személyként élni. Az egész társadalom érdeke, hogy ez a generációról generációra átadott embertelenség egy ponton megszakadjon. Érdekünk, hogy a bűnelkövetÅ‘k megtanuljanak emberként érezni és élni, s ne kövessenek el újabb bűncselekményt. Ebben óriási szerepe van az igazságos, tisztességes büntetÅ‘eljárásnak és a börtönnek, s természetesen az ezen intézményekben dolgozó szakembereknek. "Azért szeretem a hivatásomat, mert nehéz helyzetben lévÅ‘ embereknek segÃthetek az életük újrakezdésében..." - mondta egy büntetés-végrehajtási szakember, akit idéztem az Európai Parlament plenáris ülésén, az európai börtönökrÅ‘l szóló vita kapcsán. Töredelmes beismerÅ‘ vallomást teszek: mi büntetÅ‘jogászok "feltalálhatjuk" a legkorszerűbb, legkülönlegesebb büntetés-végrehajtási elméleteket és gyakorlatokat, a leghatékonyabb a visszaesés megelÅ‘zése szempontjából a börtönben történÅ‘ megtérés, a börtönlelkészek segÃtségével Isten felé fordulás, a hit megismerése, megélése. (A szokásos egyperces felszólalási idÅ‘be ez már nem fért bele - pedig alighanem ez a legfontosabb "tudomány" a büntetés-végrehajtással és annak valódi céljával, a bűnmegelÅ‘zéssel kapcsolatban.)
Szeretettel:
Morvai Krisztina
< Előző | Következő > |
---|