Kedves Magyar Bírák, Ügyészek, Ügyvédek, Jogász Kollégák!

Magyarország válaszút előtt áll. Ha a magyar emberek méltóságának, emberi jogainak sárba taposása, s az ország kifosztása így folytatódik, menthetetlenül egy harmadik világbeli nyomorúságos gyarmat sorsára jut a hazánk. Ha az ország sorsa iránt felelősséget érzők összefognak, és változást követelnek, sőt változtatnak, akkor minden bizonnyal visszafordulhatunk a lejtőn, s független, európai demokratikus ország lehetünk, ahol az emberek méltóságban és jólétben élhetnek s saját hazájuk sorsának nemcsak elszenvedői, hanem alakítói lehetnek. Alattvalók helyett állampolgárok.

Kedves Magunkfajták!

A következő hetekben országjárásunk tapasztalatait szeretném összefoglalni s megosztani Önökkel, hogyan látom - emberi jogokkal foglalkozó jogászként, a Jobbik Európai Parlamenti képviselőjelöltjeként – Magyarország helyzetét („diagnózis”) és a lehetséges kiutakat („terápia”).

Fő célom, hogy a lehető leginkább leegyszerűsítsem azt az információ és érveléstömeget, amit nap, mint nap úgy zúdítanak ránk, hogy egyre kevésbé értsük mindazt, ami velünk és körülöttünk történik. Vállalom, hogy bárki „populistának” nevezzen, amiért kimondom, hogy a király meztelen, vagy hogy a lopott pénz visszajár. Sok-sok magunkfajtával való találkozásaim során az volt az egyik fő tapasztalatom, hogy az emberek szeretik, ha a lehető legegyszerűbben, érthető nyelven, lényegre törően kimondja valaki azt, amit ők maguk is gondolnak, de nem tudnak, vagy nem akarnak megfogalmazni „hangosan”.

Dr. Morvai Krisztina vagyok, A Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti képviselőjelöltje, a 2009. június 7-i EP választáson induló Jobbik lista-vezetője. Azért írok Önnek levelet, mert a tévében, rádióban keveset hallhat a Jobbikról, arról az új politikai erőről, amely nem vett részt Magyarország és a magyar mezőgazdaság tönkretételében. Ez az az új erő, amely az Európai Unióba, Brüsszelbe jutva az idegen érdekek képviselete helyett végre a magyar érdekek, különösen a magyar gazdák képviseletét fogja megvalósítani. Erre akkor lesz lehetőségünk, ha Ön esélyt ad rá s ismerőseit is rábeszéli: éljenek választójogukkal és június 7-én szavazzanak a Jobbik 7 pontjára a magyar gazdákért, a magyar mezőgazdaságért, a magyar vidékért!

Jelszavunk: MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

Kedves Gusztos Péter!

A hozzám írt nyílt levelét s az abban foglalt kérdéseket nagy örömmel fogadtam. Az önök, a magukfajták által kézivezérelt médiában ugyanis szinte lehetetlen a Jobbik, az új erő üzenetét eljuttatni az emberekhez, de az ön személyes érdeklődése és segítsége minden bizonnyal áttöri a hallgatás falát. Köszönöm! Bízom benne, hogy nem csak az ön kérdései jutnak el a magyar nyilvánossághoz, hanem a sajtó szakmai és etikai szabályainak megfelelően az én válaszom is.

Engedjen meg bevezetésképpen néhány általános gondolatot. Mint már az előző levelemben rámutattam, a Jobbik az SZDSZ végtelen pimaszsága ellen fellépő egyetlen magyar párt, amelynek jelenleg esélye van bekerülni az Európai Parlamentbe, majd pedig az Országgyűlésbe, nagy valószínűséggel leváltva önöket, mint harmadik erőt. Ezért félnek önök annyira a Jobbiktól.

Három csapás? Legyen egy csapás: csendőrség!

Nemcsak a magamfajta három lánygyerekes anyának, de minden jó érzésű embernek ökölbe szorul a keze, amikor olyan történetet hall, mint ez a mai. Kiskunlacházán egy iskolából hazaigyekvő 12 éves kislányt támadott meg, rabolt ki és zaklatott szexuálisan egy csoport kora-tizenéves cigányfiúcska. Ugyanott, ahol nemrég brutálisan meggyilkolták Nórit, a most bántalmazott kislány barátnőjét. Mi folyik itt, és meddig lehet ezt eltűrni? Magyarország, ha így megyünk tovább minden vonatkozásban egy lecsúszott, elszegényedett harmadik világbeli gyarmat sorsára jut. A bűnözés kérdésében is.

Az afféle országokban szokás ugyanis, hogy a bűnözést az állam nem előzi meg, nem fékezi meg, nem üldözi, a bűncselekmények áldozatait teljesen magára hagyja. (E tevékenységek helyett Sün-sün-sün felkiáltással lerohan és bebörtönöz olyanokat, akik hangosan bírálni merik a diktátort s sokezres rendőri erőkkel vonul minden tüntetés színhelyére, ütlegelve, lövöldözve a helyzetük ellen lázadni merőket.) A régebbi latin-amerikai típusú, illetve harmadik világbeli országokban jellemző, hogy egy szűk, gazdag elitnek módjában áll pénzért megvásárolni a biztonságot, zárt lakóparkokban élve, fegyveres őrséget fogadva, drága biztonsági berendezéseket vásárolva. A többi néhány millió nem számít – ők oldják meg maguk a bűnözéssel kapcsolatos nehézségeiket.