Kedves Honlap Látogatóim!

Az Újév kezdetén erőt és reményt ad, ha újra átéljük a mögöttünk hagyott esztendő néhány felemelő eseményét. Azokat a perceket, amikor különlegesen jó volt magyarnak lenni. Ilyen emlék az Ismerős Arcok Nélküled dalának közös éneklése Dunaszerdahelyen....Fájdalmas, megrendítő, de mégis csodálatos. Hiszünk Magyarország feltámadásában! Szívből kívánok Boldog Újesztendőt minden honfitársamnak az elszakított területeken és "maradék-Magyarországon"!

Hittel, reménnyel, szeretettel
Krisztina

ui: A Nélküled koncertfelvételének 18 millió megtekintése jelzi: vannak közös értékeink., érzéseink, feladataink..... A felvétel itt látható:

Kérem, hallgassák meg Családjukkal, Szeretteikkel ezt a két megrendítő dalt 1956-os Hőseinkre emlékezve:

Corvin köziek-Vári-Kovács Péter előadásában

és

Az én apám-Kárpátia

Köszönöm!

Szeretettel
Morvai Krisztina

Katasztrofális és minden tisztességes magyar embert vérig sértő a 2006-os terrort követő "igazságtétel" mérlege. Budaházyék 125 év fegyházbüntetést kaptak egy 8 és fél hónapja meg nem indokolt, le nem írt (és valószínűleg - írásban, tehát jogszerűen - nem is létező) ítélettel, Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő folyamatosan a vádlottak padján, holnap pedig 5 évre börtönbe vonul Szima Judit a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkára. Gyurcsányék, Gergényiék és a brutális rendőrterrort levezénylő más vezetők viszont szabadon és gondtalanul élik világukat, és tervezik a hatalomba való visszakerülésüket.
Szima Judit az egyik leghősiesebb, legbátrabb nő, akivel az életemben találkoztam. Miután férjét halálos balesetben elvesztette, egyedül nevelte gyermekeit, miközben számos súlyos betegséggel küzdött, és jelenleg is küzd. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete kezdeményezőjeként és vezetőjeként ő volt és ő maradt Magyarországon az igen kevés bátor és következetes érdekvédelmi harcosok egyike, aki a hatalommal szembeszállva meggyőződéssel és határozottan, hatékonyan dolgozott a munkavállalók érdekeiért. A 2006-os rendőri vérengzés után ő volt az, aki nyilvánosság elé kiállva bocsánatot kért a rendőrség magatartásáért, és felszólította bajtársait, hogy tagadják meg a jogellenes parancsokat és soha többé ne alkalmazzanak tiltott erőszakot honfitársaikkal szemben. Folyamatosan csodáltam Judit lenyűgöző bátorságát, lelkierejét, betegségeivel való küzdelmét és kiváló anyaságát. Felnéztem rá, amint sok férfit megszégyenítő erővel és bátorsággal állt ki elvei és a „rábízott” munkavállalók mellett.

Mélyen megrendített, amikor pár éve egy hajnalban azzal hívott fel, hogy újabb tragédia történt a családjában, ismét egy közeli, fiatal hozzátartozóját veszítette el. Féltem, hogy itt a vége, összeomlik, feladja harcait. De nem így történt. Rendíthetetlen volt és maradt. Ha általánossá vált volna az a kiállás a magyar munkavállalók mellett, amely őt, mint szakszervezeti vezetőt jellemezte, az rendkívül veszélyes lett volna a fennálló gazdasági és hatalmi viszonyokra (aktuális pártoktól, kormányoktól függetlenül). Éreztem, hogy Judit veszélyben van, féltettem Öt. A dráma nem váratott sokáig magára. Büntetőeljárás indult ellene, amelynek iratait áttanulmányozva büntetőjogászként azt tudom mondani: az ügy „ezer sebből vérzik”. A végeredmény: öt év szabadságvesztés, jogerősen. Az ítélet súlya és jellege olyan, mint ha Szima Juditnak egyszemélyben kellene megbűnhődnie a magyarországi közpénzeknek az elmúlt három évtizedben történt ellopásáért, elsikkasztásáért. Szima Judit személyének, életútjának és büntetőügyének ismeretében mélyen hiszek az ártatlanságában, és felháborodottan tiltakozom bebörtönzése ellen. Mivel magam is súlyos betegségeken estem át, különösen is megrendít és felháborít, hogy annak ellenére kapta meg börtönbehívóját, hogy az orvosszakértő a betegségeit olyan súlyúnak és veszélyességűnek ítélte meg, amely kizárja börtöntűrő képességét. Nagyon szomorúan, de kénytelen vagyok kimondani: Szima Judit élete veszélyben lesz a börtönben. Utolsó reményünk a Kúria felülvizsgálati eljárása, amely még folyamatban van. A 2017. május 11-i börtönbevonulás helyszínére és idejére Judit barátai és ismerősei tiltakozó megmozdulást szerveztek. Ezúton kérem, hogy az eseményre minél többen menjenek el, és fejezzék ki így vagy más módon szolidaritásukat a meghurcolt szakszervezeti vezetővel, a Gergényiékkel szembeszálló, szeretett Hazáját valóban szolgáló rendőrtiszttel.

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”- erre a kérdésre kell válaszolnunk október másodikán, a népszavazáson. A kérdés tartalmát lehet csűrni, csavarni, a lényeg azonban mégis a következő. Tény, hogy az Európai Unió a "menekültkérdés" kezelését saját hatáskörébe kívánja vonni, s arra akarja kényszeríteni a tagállamokat, hogy saját lakosságuk tiltakozása ellenére is fogadjanak be, telepítsenek le és tartsanak el távoli országokból, idegen kultúrákból érkezőket, egyre növekvő, beláthatatlan számban. Ezt akarják, be is vallják, le is írják, s aki mást állít, az hazudik! Más megfogalmazásban: az EU jelenleg jogot formál arra, hogy a nemzetállamokat menekültek egyre növekvő tömegeinek befogadására kényszerítse. Ha nem tiltakozunk, ha nem mondunk határozott nemet, akkor Magyarország sem lesz kivétel. Tény az is, hogy a háborúk és a nyomorúság miatt százmilliók kelnek útra és szeretnének új otthonra lelni Európában. Minél többeket fogad be az Unió, annál többen érzik úgy, hogy érdemes felkerekedniük. Bármekkora áldozatokat is hoznak az európai emberek, az nem lesz elegendő még a rászorulók csekély hányadának megmentésére sem, hiszen a jobb és biztonságosabb életre vágyók sok száz millióan vannak. Következésképpen akármennyire is szeretnénk segíteni a nálunk nehezebb helyzetben lévőkön, nem az a megoldás, hogy saját földrészünket és saját hazánkat feláldozzuk, "átengedve a terepet" tőlünk idegen szokásoknak, vallásoknak, kultúráknak. Így annyit érhetünk el, hogy se nekik, se nekünk nem lesz olyan hazánk, ahol otthon érezhetjük magunkat.

Azt, hogy a kilépés helyes döntés volt-e, kizárólag a britek tudják megítélni. A döntés az ő joguk, lehetőségük és felelősségük volt. Van azonban olyan tanulság, amelyet általánosnak gondolok. Európai parlamenti képviselőként egyre tisztábban látom, hogy létezik egy egyre mélyülő szakadék, amelynek egyik oldalán a politikai „elit”, a vele összeforrott gazdasági elit, valamint a média áll, a másik oldalán pedig az emberek többsége, rossz kifejezéssel az „átlagemberek” , azaz a kisvállalkozók, kisgazdák, munkavállalók. Az első csoportba tartozók hajlamosak semmibe venni a másik csoportba tartozók nézeteit, véleményét és érdekeit. Jellemző, hogy lenézik, megvetik őket, és úgy gondolják, hogy pénzükkel és hatalmukkal fogságban és függőségben tarthatják a „nekik alávetetteket”. Az emberek ezt egy ideig tűrik, de van egy pont, amikor elszakad a cérna és fellázadnak. Meggyőződésem, hogy ez történt most Nagy-Britanniában. Bízzunk benne, hogy a megdöbbent „elit”, azaz a szívtelen eurokraták, a globális nagytőke, a világot irányító bankok kénytelenek lesznek felébredni. Bízzunk abban is, hogy a mai nap kedvező irányú változást indít el, amely előbb-utóbb Magyarországot is eléri.

Szeretettel:

Morvai Krisztina