Palesztin Delegáció

Filippo Grandi, az UNRWA általános biztosa beszéde

a palesztin üggyel kapcsolatban

Exchange of views with Filippo Grandi

Committee on Foreign Affairs' meeting on 6 September 2012

Annotáció

Grandi a Szíria egységét veszélyeztető aktuális helyzetet vázolta előadásában, ugyanakkor kitért azon más országok status quo-jának bemutatására is, ahol magas arányban vannak jelen palesztin menekültek. Az Európai Parlament tagjait kéri, hogy szavazzanak nagyobb mértékű anyagi támogatást az UNRWA-nak, hogy az a jövőben még hatékonyabban segíthesse a palesztin menekülteket, továbbá munkájával hozzájárulhasson a közel-keleti ügy állapotának konszolidálásához.

I. Az azeri üggyel kapcsolatos újabb kérdések

Az azeri gyilkos kiadása kapcsán kialakult feszült helyzetben a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy mindenben a nemzetközi jog irányadó szabályai szerint jár el. Jogászként nagyon fontosnak tartom, hogy a nyilvánosság – politikai meggyőződéstől függetlenül – világosan ismerje az ügyben irányadó nemzetközi és magyar jogszabályokat. Ezeket ismertettem tegnapi (szeptember 3.) sajtóközleményemben, egyebek között rámutatva, hogy az alapul fekvő nemzetközi egyezmény 12. cikke lehetővé teszi, hogy a „fogadó ország” kegyelemben részesítse az oda átszállított, egy másik részes állam bírósága által szabadságvesztésre ítélt személyt. Az ATV ma reggeli műsorában Jávor Benedek, az LMP képviselője úgy nyilatkozott, hogy Azerbajdzsán a 12. cikkhez olyan tartalmú fenntartást fűzött, amely alapján az azeri államnak Magyarország hozzájárulását kellett volna kérnie ahhoz, hogy Safarovot kegyelemben részesítse. Álláspontom szerint Azerbajdzsán hivatkozott fenntartása nem értelmezhető így. A normaszöveg angolul a következő:

Declaration contained in the instrument of ratification deposited on 25 January 2001 - Or. Engl.

In accordance with Article 12, of the Convention, the Republic of Azerbaijan declares that decisions regarding the pardons and amnesties of sentenced persons transferred by the Republic of Azerbaijan should be agreed with the relevant competent authorities of the Republic of Azerbaijan.

Ennek magyar fordítása:

Az Egyezmény 12. Cikke szerint az Azerbajdzsáni Köztársaság kijelenti, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság által átszállított elítélt személyek vonatkozásában adott közkegyelemre vagy egyéni kegyelemre vonatkozó döntésekhez az Azerbajdzsáni Köztársaság megfelelő hatóságainak hozzá kell járulniuk.

A szövegből – álláspontom szerint – egyértelműen az következik, hogy Azerbajdzsán részéről itt egy egyoldalú fenntartás történt, amely a nemzetközi jogban nem feltételez, és nem eredményez kölcsönösséget, így az adott esetben Azerbajdzsán nem volt köteles Magyarország hozzájárulását kérni a Safarovnak adandó kegyelemhez. (Jogi értelemben legalábbis ez a helyzet, más kérdés az erkölcsi, politikai, diplomáciai jellegű kötelezettség).  Magyarország (sajnos) nem tett hasonló fenntartást az Egyezményhez, így erre sem hivatkozhatunk. Mindebből az is következik, hogy helytelen az az álláspont, miszerint ha Safarov Magyarországra visszatér, akkor a büntetése végrehajtása itt folytatható. (Ennek a - szerintem alaptalan – véleménynek pedig Lomnici Zoltán adott hangot az MTV1 ma reggeli műsorában.)  A büntetés végrehajthatósága ugyanis a jogszerű kegyelmi döntéssel megszűnt, így Magyarország sértene nemzetközi jogot egy ilyen cselekvéssel.  Összességében: fenntartom azt a tegnap közzétett jogi álláspontomat, amely szerint Azerbajdzsán nem sértette meg az irányadó jogszabályt, amikor Safarovnak kegyelmet adott, s ezt úgy lehetett volna elkerülni, ha Magyarország – tekintettel az ügynek az azeri-örmény konfliktusból eredő közismert, sajátos összefüggéseire - (írásos) garanciát kér arra, hogy a 12. cikket az Azeri állam nem alkalmazza, azaz polgárát nem fogja kegyelemben részesíteni.

Az eset jogszabályi hátterének részletes bemutatását nem azért tartom szükségesnek, mert híve lennék az öncélú, gyakran száraz és unalmas „jogászkodásnak”, hanem azért, mert meggyőződésem szerint Magyarországon minden közügy tekintetében sokkal nagyobb átláthatóságra lenne szükség, amelynek része, s alapja az adott eljárásra vonatkozó eljárási és anyagi jogszabályok bemutatása, az azokra történő hivatkozás. Ez az alapfeltétele annak, hogy valódi jogállamiságról beszélhessünk, akár ebben az ügyben, akár a közpénzek elköltése, közpénzek pályáztatása, földbérleti pályázatok ügyében, vagy számos további területen.  Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az egyes jogszabályok értelmezéséről ne lehetne a nyilvánosság előtt vitát folytatni, hiszen ez helyes és természetes.

II. Az ír gázoló ügye – hasonlóságok és különbségek

Az azeri ügy sommázata jogi szempontból: egy Magyarországon emberéletet kioltó személy sem itt, az elkövetés országában, sem hazájában nem tölti le a neki járó büntetését. Pontosan ugyanez a helyzet alakult ki a Leányfaluban két kisgyermek életét – ámokfutásszerű autóvezetésével – kioltó ír állampolgár esetében. Mi több, az utóbbi ügyben két Európai Uniós tagállam érintett az ügyben, így az együttműködés, a kölcsönösség és a bizalom alapkövetelmény lenne. Az Európai Uniós bűnügyi, igazságügyi együttműködés lényegéből következne, hogy a Magyarországon két magyar gyermek életét kioltó ír személy ügyét ugyanúgy kellene kezelni (Írországnak is), mintha Írországban oltották volna ki bűncselekménnyel ír gyermekek életét. Azaz: a bűnt büntetésnek kellene követnie, nem alakulhatna ki olyan helyzet, hogy súlyos bűncselekmény az Európai Unión belül büntetlenül marad, mert egyik vagy másik tagállam így vagy úgy kibújik az „add ki a bűnelkövetőt, ha nálad van. vagy büntesd meg te!” alapelve alól. Az ezzel kapcsolatos részletes álláspontom megismerhető a Morvai Krisztina videó-sajtótájékoztatója az azeri átadási ügy és az Ír gázoló ügye kapcsán – című anyagból, amely megtalálható honlapomon: www.morvaikrisztina.hu

Ezúton szeretném megköszönni a szerkesztőségeknek, hogy ebben a szakmai kérdéskörben eltekintenek a pártpolitikai szempontokból és ismertetik jogi álláspontomat.

Dr. Morvai Krisztina jogász, Európai Parlamenti képviselő, az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi (LIBE) Bizottságának tagja

SAJTÓKÖZLEMÉNYE az Azeri gyilkos átadási ügye kapcsán – I. Lehetővé teszi az irányadó jogszabály a kegyelem adását hasonló esetben (Európai Egyezmény 12. Cikk). II. A Magyar Kormánynak haladéktalanul az Európa Tanácstól kell kérnie az ügy „barátságos rendezésének” megkísérlését (Európai Egyezmény 23. Cikk). III. Az mno.hu oldalon közölt azeri levél általánosan fogalmaz, Magyarországnak konkrét garanciát kellett volna kérnie.

I.    Az azeri gyilkos átadása az Európa Tanács keretei között, Strasbourgban 1983-ban született, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény alapján történt (a továbbiakban: Egyezmény), amelyet Magyarország az 1994. évi XX. törvénnyel hirdetett ki, így az Egyezmény teljes szövege bárki számára, magyar nyelven elérhető.
II.    Az Egyezménynek a jogeset jelen állása szerinti két legfontosabb rendelkezése a következő:

A, 12. cikk
Egyéni kegyelem, közkegyelem, büntetés átváltoztatása
Mindegyik fél gyakorolhat egyéni kegyelmet, közkegyelmet vagy átváltoztathatja a büntetést alkotmányának vagy jogszabályainak megfelelően.
A következtetések,
a, Azerbajdzsán nem sértette meg az Egyezményt azzal, hogy Safarov esetében egyéni kegyelmet gyakorolt.
b, Magyarország tudta, hogy a vonatkozó Egyezmény értelmében Safarov kegyelmet kaphat, ez ténykérdés, nem vélemény kérdése, így e körben a további vitát feleslegesnek tartom.
c, Magyarország akkor járt volna el helyesen, hogy ha írásos garanciát kért volna arra, hogy Azerbajdzsán a konkrét ügyben nem fog élni a 12. cikkben foglalt lehetőséggel.

B, 23. Cikk Barátságos rendezés
Az Európa Tanács büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó Európai Bizottságát tájékoztatni kell a jelen Egyezmény alkalmazásáról. A Bizottság szükség esetén megkönnyíti az Egyezmény alkalmazásából adódó bármely nehézség barátságos rendezését
Következtetés:
Jogi és diplomáciai szempontból egyaránt helyes lenne, ha Magyarország ebben a helyzetben az Európa Tanács illetékes bizottságához fordulna.
III.    Az azeri levél (mno.hu)
Az azerbajdzsáni Igazságügyminisztériumnak az mno.hu oldalon közzétett levele utalás az Egyezmény 9. Cikkére, amely alapján a részes államok kétféle rendszer közül választhatnak az Egyezmény végrehajtása során. Az egyik (9. Cikk 1. pont) a.) folytatják a külföldön kiszabott büntetés végrehajtását vagy b.) átalakítják a külföldön kiszabott ítéletet saját határozatukká. Ugyanezen Cikk 2. pontja szerint a Végrehajtó Állam (itt Azerbajdzsán) kérelemre köteles értesíteni az Ítélkező Államot (itt Magyarország), hogy a két rendszer közül melyiket alkalmazza (nyilvánvalóan a konkrét ügyben). Az azeri levél egyértelműen általánosságban fogalmazott, azaz azt fejezte ki, hogy a két lehetőség közül általában az a.) pontban foglaltat alkalmazzák. (Természetesen abban az esetben, ha a büntetést ténylegesen végre akarják hajtatni, s nem kívánnak kegyelmet adni, amely kérdésről nem kérdezték őket, s ők nem is nyilatkoztak). Ilyen megfogalmazás mellett (ld. alább a levél fordítását) álláspontom szerint rá kellett volna kérdeznie a magyar Minisztériumnak, hogy a konkrét esetben is az átalakítás nélküli végrehajtást fogják-e választani, s tényleges végrehajtást ígérnek-e, azaz változtatás nélkül végrehajtják-e a magyar ítéletet. Egy nem általános, hanem konkrét megfogalmazás esetében ténylegesen lehetne az azeri hatóságot hazugsággal vádolni, így azonban ez a vád nem teljesen megalapozott.

A levél második részében az azeri minisztérium (szintén általánosságban) ismerteti, hogy Büntető Törvénykönyvük hogyan szabályozza az életfogytiglani szabadságvesztést.

Feladó: Igazságügyminisztérium
Azerbajdzsáni Köztársaság
Címzett: Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma

Ügyszám: 14/12-4408
Dátum: 2012. augusztus 16

Az önök hivatkozási száma: 06.08.2012.
XX-NBSKFO/3743/4/2012

Az Azerbajdzsáni Köztársaság Igazságügyminisztériuma nagyrabecsülését fejezi ki Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának, s tisztelettel közli az alábbiakat.

Válaszként az önök érdeklődésére Ramil Sahib Safarov-al kapcsolatban, aki büntetését tölti Magyarországon, tájékoztatjuk önöket, hogy a külföldi államok bíróságainak az elítélt személyek büntetésük hátralévő részének az Azerbajdzsáni Köztársaságban történő letöltése végett történő átadásáról (átszállításáról) szóló döntései az Európai Egyezmény 9.Cikkének 1. bekezdése a, pontja alapján történik, bárminemű átalakítás nélkül, s anélkül, hogy bármiféle új bírósági eljáráson kellene átmenni.
Szintén tájékoztatjuk önöket arról, hogy az Azerbajdzsáni Köztársaság Büntető Törvénykönyvének 57.3 cikke alapján az olyan elítélt büntetése, aki életfogytiglani szabadságvesztést tölt csak akkor változtatható át bíróság által határozott tartamú szabadságvesztésre, illetve az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha az ítéletből már legalább 25 évet letöltött.
Az Azerbajdzsáni Köztársaság Igazságügyminisztériuma megragadja az alkalmat, hogy kifejezze legmélyebb tiszteletét Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma felé és előre is megköszönje az együttműködést.

Vilayat Zahirov

Igazságügyminiszter helyettes
Azerbajdzsáni Köztársaság