Morvai Krisztina

Nagy öröm ért az amszterdami repülőtéren átszállva, Strasbourg és az Európai Parlament plenáris ülése felé: telefonon néhány mondatot beszélhettem Budaházy György barátommal, akit ma hazaengedtek az előzetes letartóztatásból. Reggel különleges képet láttam magam előtt: egy bírót, amint hajnalig tartó, ítélet írásba foglalása után reggeli kávéját szürcsölgeti, miközben bemondják a rádióban a hírt: a 2006-os tömeges rendőri brutalitásokért felelős Gergényit, Benét és a többieket jogerősen gyakorlatilag felmentette a bíróság. Az elképzelt képsoron a bíró csettint egyet, és azt mondja: „Nálam van a Budaházy-akta. Én dönthetek arról, hogy előzetesben marad vagy szabad lesz. Ezek után elviselhetetlen igazságtalanság lenne, hogy Gergényi, Bene és a többiek szabadlábon, Budaházy meg börtönben. Úgyhogy eldöntöttem: szabad.” Ez a kis pozitív „látomásom” délutánra valósággá vált. Budaházyt szabadon engedték. Egy háromtagú bírói tanács. Fogalmam nincs róla, hogy férfiak vagy nők, kávét vagy teát fogyasztottak reggel, „baloldalinak” vagy „jobboldalinak” nevezik magukat; annyit tudok, hogy az igazságra esküdtek - úgy, mint jómagam - , és ma az esküjüknek megfelelően jártak el. Nem tűrték el a gyalázatot, hogy Gergényi, Bene és társai szabadon, az ellenük föllépő Budaházy pedig börtönben. Kiengedték Budaházyt - és ez így van jól. Remélem, hogy a Hunnia csoport többi tagja, a jelenleg előzetes letartóztatásban sínylődő többi hazafi is hamarosan szabad lesz, és remélem azt is, hogy a kormánypárt észhez tér, tartja magát - legalább némileg - a választási ígéreteihez, és ha már a 2006-os gyalázattal szemben nem sikerült a gyatrán fellépő ügyészségének elérni az igazságot, akkor legalább eljárási kegyelemben (amnesztiában) részesíti Budaházy Györgyöt és társait.

Szívből remélem tehát büntetőjogászként és magyar emberként, 2006-os szemtanúként és túlélőként, hogy Budaházy György soha többé nem lépi át a börtön kapuját, hanem otthon maradhat szeretteivel, s követik őt a Hunnia csoport többi tagjai is. Szégyen és gyalázat lenne, ha nem így történne, s abból immáron sokaknak le kellene vonnia a következtetést arra vonatkozóan, hogy mennyiben teljesültek az „igazságtételre” vonatkozó ígéretek.

Szeretettel és jókívánságokkal:
Krisztina