Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitáján a múlt heti felhívásomra (felhívás és kérdőív) beérkezett válaszleveleken keresztül szembesítettem képviselőtársaimat a külföldön, gazdasági menekültként élő magyar emberek helyzetével. Kértem, hogy az ezen leveleken keresztül szóló hangok vezessék a törvényhozókat munkájuk során, akkor mikor a 2013-as költségvetésről döntenek.

Egyre több magyar ember hagyja el hazáját szinte gazdasági menekültként, mivel Magyarországon nem talál munkalehetőséget, illetve tisztességes munkából nem tud megélni. A "munkaerő szabad áramlása" az Európai Unió ünnepelt alapelve, így alapvető jogként kezelik a migrációhoz, a szülőhazából való elvándorláshoz való jogot, s semmiféle problémát nem látnak abban, hogy a nyomorúságos helyzetbe juttatott tagállamok polgárai otthonuktól, családjuktól, közösségeiktől távol kénytelenek szerencsét próbálni, hasonlóan a harmadik világbeli helyzethez.

Sok jel mutat arra, hogy a külföldi munkavállalás - szemben számos politikus meggyőződésével - gyakran nem valódi szabad döntés s nem "érdekes kaland", átmeneti hasznos tapasztalatszerzés.  Emberi jogokkal foglalkozó jogászként és politikusként úgy gondolom, hogy alapvető jogként kellene definiálni az embereknek a szülőföldjükön, illetve hazájukban való boldogulásának jogát.  Ez az államok számára, mint minden alapvető jog kötelezettséget keletkeztetne, mégpedig arra, hogy a gazdasággal, a költségvetéssel, a munkahelyteremtéssel, s az emberek alapvető szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódó minden más kérdéskörrel összefüggésben e szempont figyelembevételével alakítsák stratégiáikat, hozzák meg döntéseiket.

Az állam nem kalkulálhat úgy, hogy "nem baj, ha nincs munka és nincs megélhetés Magyarországon, a munkaerő szabad áramlására és az egységes piacra is tekintettel az emberek úgyis elmehetnek külföldre." Ez a szemléletmód egyébként tökéletesen tükrözi azt a szélsőséges liberális, teljesen individualista emberképet, amelyben az atomizált, mindenkitől független egyén nem tartozik közösséghez, nem tartozik nemzethez, nem ragaszkodik nyelvéhez, múltjához, hagyományaihoz, hanem egyik napról a másikra - a "piac igényeinek megfelelően" - képes a világ más pontján új életet kezdeni, gyökereit könnyedén feltépve,rokoni és más emberi kapcsolatait megszakítva vagy meglazítva. Képviselőként úgy gondolom, hogy politikai és jogi álláspontomat valódi emberek valódi élethelyzeteit megismerve tudom kialakítani, s az ő valós igényeik képviselete a feladatom. Ezért döntöttem úgy, hogy kutatást kezdek a Magyarországról gazdasági okokból külföldre távozott emberek élethelyzetének jobb megismerésére.

Az EP képviselők többsége a nyugatot kiszolgáló rabszolgaként beszélt a nyugatiak által megvetett munkát végző külföldiekről. Az igazságosságot és emberségességet csak a "bevándorlás-ellenes" nemzeti radikálisok képviselték a vitában.

Megtekintés LightBoxban

Megtekintés LightBoxban