Morvai Krisztina

^{Budaházy György és Morvai Krisztina a mai másodfokú tárgyaláson}

Ma kezdődött a Budaházy György és társai-ügyben a másodfokú büntetőtárgyalás. Mint ismeretes, Budaházy Györgyöt 13 év fegyházbüntetésre ítélték első fokon „terrorcselekmény” miatt. A Hunnia csoporthoz tartozó társai összesen 125 év fegyházbüntetést kaptak. A másodfokú eljárás elején Budaházy György és védője az eljárás felfüggesztését kérte két okra hivatkozva: egyfelől becsatolták azt a feljelentést, amit azon okból nyújtottak be az ügyészségnek, mert álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet gyakorlatilag egy hamis közokirat, amelyet nem Kenéz Andrea bírónő írt. Mint ismeretes, az elsőfokú bíróság messze túllépve a rendelkezésére álló határidőt hozta meg döntését, az előadottak szerint akkor, amikor a bíró már lemondott pozíciójáról, és elhagyta a bíróságot, azaz nem volt bíró. Az előadottak szerint tehát gyakorlatilag azért kezdeményeztek büntetőeljárást Budaházyék, mert az elsőfokú ítéletet nem a bíró írta a valóságban. Büntetőjogászként számomra is megrettentő tapasztalat volt az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése. Emlékezetes: az ügyész úgy hallgatta meg az 17 vádlottra vonatkozó - a későbbiekben 320 oldalon leírt - ítéletet, hogy közben egyetlen sort nem jegyzetelt, és ki sem nyitotta a laptopját. Ehhez képest pár perccel később kinyitotta a laptopját, és egy igen részletes, láthatóan előre megírt fellebbezést terjesztett elő. Magam is feljelentést tettem ekkor, hiszen annyira egyértelműnek látszott, hogy az ügyésznek - valamilyen rejtélyes okból - már a rendelkezésére állt az ítélet. A bíróság ezekben a percekben dönt arról, hogy felfüggeszti-e a másodfokú eljárást arra tekintettel, hogy az ügyben ismeretlen tettesek ellen büntetőeljárást kezdeményeztek. A másodrendű vádlott ügyvédje Manger Marcell pedig ezért kezdeményezte az eljárás felfüggesztését, mert álláspontja szerint a magyar törvény a „terrorcselekmény” fogalmáról alkotmányellenes, illetőleg európai uniós kötelező normába ütközik. Az utóbbival a magam részéről jogászként messzemenően egyetértek. Nem is kell jogásznak lenni ahhoz, hogy összehasonlítsuk, az Európai Unió - Magyarországra is kötelező - 2002. évi kerethatározatát, amelyben leírja a terrorcselekmény kötelező fogalmi elemeit. Ettől lényegesen eltér a magyar Büntető Törvénykönyv szabályozása - a hatályos törvényben éppúgy, mint az ügyben irányadó 1978. évi IV-es törvényben. Annak bizonyításául, hogy ez a különbség mindenki számára nyilvánvaló, kérem, hasonlítsák össze a két jogi normát, és írják meg álláspontjukat arról, hogy mi a lényeges különbség a kettő között.

A jogszabályok szövegét itt olvashatják.

Köszönettel és szeretettel:
Morvai Krisztina

A bíróság mindkét indítványt elutasította, így a tárgyalás folytatódik

Az ügy bővebb elemzése itt látható és hallható:

Kedves Honlap-látogatóim!

Hányan tapasztalták már meg hatósági vagy bírósági eljárásban az irányadó jogszabályoktól történő nyilvánvaló eltérést, azaz a jogállamiság helyett az önkényt? Érezték-e a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget, az eszköztelenséget? Akik voltak már ilyen helyzetben, azokat különösen is kérem, hogy – párthovatartozásra, politikai szimpátiára tekintet nélkül – nézzék meg ezt a videofelvételt, amelyben arról beszélek, mi a jelentősége a „Budaházy-ügynek”, abból a szempontból, hogy Magyarországon a hatósági és bírósági önkény lesz-e a meghatározó vagy annak ellenkezője, a jogállamiság. Jogászként és magyar emberként hiszem és vallom, hogy Budaházy György és a Hunnia csoport ügye egész Magyarország ügye! Ezért kérem a megtekintést és a megosztásokat, és azt, hogy kövessék a „terrorcselekmény” miatt 13 év fegyházra ítélt hazafi, Budaházy György és az összesen 125 év fegyházra ítélt, a Gyurcsányékkal szembeni ellenállásban főszerepet játszott Hunnia csoport másodfokú büntetőbírósági tárgyalását, 2018. február 13. és 27. között.

Az előadásomban fölvetett problémák és a Budaházy-ügy jobb megismerése érdekében kérem, tekintsék meg az eljárás nyomozati szakáról készült Magyar Guantanamo című kisfilmünket, amely itt látható.

Aki még nem látta, kérem, tekintse meg a Budaházy György hazafias tevékenységéről és a 2002 és '10 közötti nemzeti ellenállásban játszott szerepéről szóló dokumentumfilmet is, amely itt látható.

Köszönettel és szeretettel:
Krisztina

Állítólag Magyarországon mindenki fél. Félnek az egyenruhások, félnek az ügyészek, félnek a bírók, félnek az orvosok, ápolók, a tanárok - mindenki retteg...

Amikor ezt olvasom, rendre eszembe jut egy történet. Pár éve Szarvas környékén igyekeztem megismerni a „csicskatartást”, azaz a modern kori rabszolgaság egyik formáját, amelynek lényege, hogy kiszolgáltatott embereket erőszakkal, fenyegetéssel vagy más hasonló módon gyakorlatilag fogságban tartanak, dolgoztatnak, s pénzüket, járandóságaikat elveszik tőlük. A szabadulás szinte lehetetlen. Találkoztam valakivel, akinek mégis sikerült, s elmesélte, hogyan: „Van egy húgom, aki akkor 22 éves volt. Nagyon szeretett engem, végtelenül hiányoztam neki, és nem tudta elfogadni, hogy csicskaként élek egy tanyán, ahonnan nincs menekvés. Egy napon karjára vette a kisbabáját, eljött a tanyára, odaállt a fogvatartóm elé, akitől az egész megye reszket, határozottan a szemébe nézett, és azt mondta: 'Önnek nincs joga fogságban tartani a testvéremet. Engedje el!' A csicskatartó alig jutott szóhoz a meglepetéstől, majd közölte, hogy szabad vagyok. Azóta is békén hagy, ami példátlan eset a csicskatartás világában. Annyi kellett, hogy valaki bátran szembeszálljon vele.”

Ennyi a történet. De persze gondolhatunk az egri nőkre vagy az 56-os forradalmárokra, akik a ruszki tankokkal szálltak szembe. A bátorság a méltóság elválaszthatatlan része. A gyávaság pedig méltóság nélküli élethez, szolgasághoz vezethet. A polgár, aki nem érez erőt és bátorságot, lehajtott fejjel járó alattvalóvá válhat - s a mindenkori hatalom úgy is fogja kezelni. A valódi rendszerváltáshoz le kell vetkőzni a gyávaságot, abba kell hagyni a rettegést. Össze kell fogni - párthovatartozásra tekintet nélkül -, és szembe kell szállni az önkénnyel, az elnyomással, a megfélemlítéssel, bármilyen párti kormány, munkahelyi vagy egyéb vezető gyakorolja azt. A szocializmus/kommunizmus közel 30 éve véget ért, nem lehetünk a rettegők országa. „Na de mégis hogyan és kivel fogjunk össze?” - kérdezték már a két előző hasonló témájú és mottójú írásom kapcsán is. „És egyáltalán, most akkor kire szavazzunk, ki fogja mindezt megcsinálni értünk?” Pont ez a lényeg, hogy a polgároknak egymással összefogva kell kikövetelni és kialakítani egy olyan rendszert, amelyben már majdnem mindegy, hogy melyik párt nyeri meg a választásokat, mert az ország mindenképpen működik, mégpedig színvonalasan. S fel kell fognunk: a diktatúrában az állam, a hatalom ellenőrzi, és korlátozza a polgárát, a demokráciában a polgár ellenőrzi, és korlátozza az államát. Az államot, ami érte, a polgárért, a közösségért, a nemzetért van. Ez lenne a valódi rendszerváltás - amit mindenek előtt a fejünkben és a szívünkben kell végrehajtani.

Szeretettel
Krisztina

Szegény néhai Édesapám nagyon reménykedett benne, hogy megéli a szovjet (alias ruszki) csapatok kivonulását, a szocialista (alias kommunista) rendszer összeomlását. Megtörtént. Boldog volt. Talán egy év sem telt el a „Továrisi konyec” és az első demokratikus választás után, amikor Apukám a tv híradót nézve elkeseredetten csattant fel: „Nem volt itt semmiféle rendszerváltás! Ezek is mindent ugyanúgy titkosítanak, mint a komcsik!” A hírekben, azóta is szokásos módon azt jelentették be, hogy ezt vagy azt az információt/dokumentumot 20/30/X évre titkosítja az állam a saját polgárai elől. A diktatúra és a demokrácia közötti egyik fő különbség, hogy a diktatúrában az állam ellenőrzi, és korlátozza a polgárát, a demokráciában a polgár ellenőrzi és korlátozza az államát, azaz igyekszik megelőzni a hatalom totális koncentrációját. A rendszerváltás ezen a területen sem hozott gyökeres változást. Megszoktuk, és sajnos gyakorlatilag el is fogadtuk, hogy nekünk polgároknak, kvázi gyerekeknek „nincs közünk a felnőttek dolgaihoz”, széles körben titkosíthatnak előlünk információkat, adatokat, dokumentumokat, amelyeket ily módon nem ellenőrizhetünk, így azt sem tudjuk megállapítani, hogyan sáfárkodik a mindenkori kormány/állam a tőlünk, polgároktól kapott hatalommal, amely tehát számos területen ellenőrizetlen és korlátozatlan. Fogalmilag az állam ügyeinek kellene nyíltnak, megismerhetőnek, „nem titkosnak”, azaz „közügynek” lenniük, a polgárok ügyeinek pedig „magánügynek”, titkosnak, védettnek az állam elől. Nálunk ez megfordult, illetve „megfordult maradt” a diktatórikus rendszer bukása után. A polgár ellenőrizhető, a magánszféra nem „titkos”, hiszen az állam széles körben kutakodik az interneten magántitkaink után, s bőszen hallgatja telefonbeszélgetéseinket – világszerte (különösen a 2001. szeptember 11-én Amerikában történt események óta, amint azt Snowdentől tudjuk). A Hazánk a miénk. Az államunk a miénk. Közünk van hozzá. Tudatosítsuk magunkban, hogy a köz ügyeinek titkosítására csak rendkívül szűk körben és alaposan, jogilag is részletesen megindokolva lehet helye... Ezt a szemléletváltást és a belőle következő jogszabály-változtatást és gyakorlatváltást is nekünk, polgároknak kell kikövetelnünk. A pártoknak ez nem érdekük, hiszen hatalomra kerülve bármelyikük élvezheti a polgárok előtti titokzatoskodás előnyeit. Kedves Magyar Polgárok, fogjunk össze, és csináljunk végre valódi rendszerváltást!

Szeretettel
Morvai Krisztina

A nyolcvanas évek elején hosszú időn át rendszeresen jártam - krónikus betegség miatt - egy budapesti kórházba. Jó kapcsolatom alakult ki az ott dolgozókkal. Tudvalévő volt, hogy az idős osztályvezető főorvos nyugdíjba készül. Kérdeztem a főnővértől: „Ki lesz az utód?” „Két jelölt van. Természetesen az alapján fognak dönteni, hogy melyikőjük fekszik jobban pártvonalon” - hangzott a válasz. Ez akkor teljesen nyíltan ment, hiszen maga a szocialista alkotmány mondta ki, hogy a hatalom egységes (a hatalom megosztása, a fékek, ellensúlyok rendszere imperialista csökevény a dolgozó nép megtévesztésére) és a hatalom a dolgozó nép kezében van, amelynek vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt. Amint arra jól emlékszünk, a munkahelyeken „kettős vezetés” volt: egy szakmai vonal és egy pártvonal, a munkahelyi párttitkárral az élen. Azt gondoltuk (sokan), hogy a rendszerváltás egyik "leglényege" az ebben való gyökeres változás lesz. Hogy tudniillik, meg fog szűnni a koncentrált hatalom és a pártirányítás, és a munkahelyekről kivonul "a párt". Nem így történt. Függetlenül attól, hogy aktuálisan éppen melyik párt volt hatalmon, a nővérkével való beszélgetésem jó eséllyel megismétlődhetett volna a rendszerváltást követő bármelyik évben. Ha azt szeretnénk, hogy ebben is valódi rendszerváltás legyen, nekünk, polgároknak kell kiharcolnunk a változást. Egyik párt sem fogja, hiszen miért is lenne érdekük felszámolni ezt a pártállami rendszert és gondolkodásmódot, Ez a felelős, gondolkodó és jóérzésű magyar polgárok feladata - pártszimpátiától függetlenül. Mert ez a mi hazánk. Kedves Magyar Polgárok, fogjunk össze, és csináljunk végre valódi rendszerváltást!

Szeretettel
Krisztina

Kedves Honlap Látogatóim!

Közhely, hogy az Európai Unió az uborka görbületének szögét alaposan szabályozza, ugyanakkor semmit nem tesz az Európában élő őshonos nemzeti közösségek egyéni és kollektív emberi jogainak érvényre juttatásáért. Ez ellen a gyalázatos helyzet ellen kívánnak fellépni a Minority Safepack elnevezésű európai polgári kezdeményezésnek az elindítói. Ha az aláírásgyűjtés sikeres lesz, akkor az Európai Unió kénytelen lesz a témával foglalkozni. Nyilvánvalóan az elszakított magyar testvéreinknek is fájdalmas lenne, hogy ha ez a kezdeményezés kudarcba fulladna. Akadályozzuk ezt meg azzal, hogy írjuk alá a petíciót, és biztassuk erre minél több honfitársunkat, rokonainkat, barátainkat! A Minority Safepack elnevezésű európai polgári kezdeményezésről a tudnivalókat itt olvashatja, és itt van lehetőség az aláírásra is.

Azzal szeretném emlékeztetni Önöket az elszakított magyarok jogaiért való kiállás fontosságára, hogy ismételten bemutatok néhány olyan videofelvételt, amelyet a Nemzeti Jogvédő Szolgálattal közös jogvédő, monitorozó útjainkon készítettünk a magyarok jogfosztottságáról, Erdélyben, Felvidéken illetve Délvidéken:

Magyar könnyek a román bíróságon

Rendőrséget hívtak a magyarul beszélőkre Révkomáromban. Hol az EU?

Jogfosztás és ígéretek - Délvidéken, az Óbecsei Bíróságon

Morvai és Gaudi a rendőrségen! Jogfosztott magyarok Délvidéken

Szeretettel és hálával:
Morvai Krisztina

Hálásan köszönöm azt a sok levelet, amelyet felhívásomra küldtek külföldön élő magyarok, szerte Európából, hogy megosszák személyes tapasztalataikat a tömeges migráció következményeiről a mindennapokban. Amint az összegyűjtött történetekből és jelenetekből mindenki számára világossá válik: továbbra is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a tömeges illegális migrációtól Magyarországot megvédjük. Az alábbiakban tehát magyar emberek személyes tapasztalatait („valódi emberek valódi történeteit”) olvashatják arról, hogyan változtatja meg a tömeges migráció jelensége a mindennapokat Európában.

Szeretettel
Krisztina

A levélrészletek itt olvashatók.

Ha nyíltan és következetesen támogatom Magyarország migráció-ellenes (népvándorlás/tömeges betelepítés-ellenes) politikáját, akkor kommentelők százai neveznek "Orbán-bérencnek", és a legdurvább szavakkal érdeklődnek afelől: "mennyit kapok ezért?"... Ha azt mondom, hogy egy hatszázmilliós bírságot kiszabó "jelentéssel" (határozattal) szemben komoly eljárásjogi követelményeket és a bírói felülvizsgálat lehetőségét kellene előírni, akkor azt kapom: "Krisztina eldönthetné végre, hogy Jobbikos vagy Fideszes"...

Nem "Jobbikos" vagy "Fideszes" vagyok, hanem elsősorban nemzeti érzelmű magyar ember. Jogász, nemzeti jogvédő. A  hazám szempontjából fontos kérdésekben a személyes és szakmai meggyőződésem és nem pártpolitikai megfontolások alapján szoktam kialakítani az álláspontomat. Hiszem és vallom, hogy Magyarország a magyaroké, de hiszek a hatalmi ágak elválasztásában, a fékek, ellensúlyok rendszerében és abban, hogy az egyént, a vállalkozásokat, az ellenzéki pártokat a mindenkori hatalom lehetséges túlkapásaitól, a kiszolgáltatottságtól komoly jogszabályi/eljárási és intézményi garancia-rendszerrel kell megvédeni. Ennek szellemében nyilatkoztam tegnap az ECHO tévének és a Magyar Nemzetnek.

Az ECHO Tv-s interjú itt tekinthető meg: 

A Magyar Nemzet interjú itt olvasható.

Szeretettel
Morvai Krisztina

Kedves Honfitársaim Magyarországon és szerte Európában!

Ahogy közelednek a 2018. évi országgyűlési választások, úgy erősödik a tömeges bevándorlás veszélyeinek tagadása, illetve jelentéktelenítése a migráció-párti magyar politikai erők részéről. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat! Európai parlamenti képviselőként világosan látom, és szükségesnek tartom megosztani Önökkel a következőket: az Európai Unió egyre növekvő elszántsággal igyekszik Magyarországot rákényszeríteni a migránsok tömeges befogadására. A Nyugat-Európában illetve Észak-, valamint Dél-Európában élők, illetve oda látogatók pontosan tudják és tapasztalják, hogy ez a jelenség hogyan változtatja meg, hogyan rombolja mindennapi életminőségüket. Napról napra romlik a közrend és a közbiztonság, és egyre több területen válik elviselhetetlenül nehézzé az élet. További nehézséget jelent, hogy Németországban és máshol is a szólásszabadságot korlátozó jogszabályokkal és intézkedésekkel „némítják el” azokat, akik őszintén szeretnének beszámolni a migrációval kapcsolatos tapasztalataikról, tiltakozni a jogsértések és az életminőség romlása ellen, illetve segítséget kérni vagy panaszt tenni. Európai parlamenti képviselőként kettős kötelezettséget érzek ezzel összefüggésben. Egyfelől szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is kitartson a tömeges migrációt következetesen elutasító, hazánkat megvédő politikája mellett. Szeretnék tehát a magam részéről megtenni mindent annak érdekében, hogy az Európai Unió semmilyen körülmények között ne kényszeríthessen bennünket arra, hogy feladjuk azt a célunkat, hogy Magyarország megmaradjon „magyar-országnak”. Másfelől: élve azzal a lehetőséggel, hogy képviselőként jogom van megszólalni és megosztani a tömeges migrációtól szenvedő európai polgárok tapasztalatait és felháborodását az Unió vezetőivel, célom, hogy ezt ténylegesen meg is tegyem. Nem asszisztálhatok a fájdalmas tapasztalatok elhallgattatásához! Ezért a következő kéréssel és felhívással fordulok azokhoz a honfitársaimhoz, akik külföldön élve vagy tartózkodva tapasztalatokat szereztek a tömeges migráció káros hatásairól. Arra kérem Önöket, hogy írják le mindazt, amit álláspontjuk szerint az Európai Unió döntéshozóinak tudniuk kell arról, hogy hogyan érinti a „befogadó országokban” élő illetve oda látogató európaiakat a tömeges migráció a mindennapokban. Hogyan kénytelenek megváltoztatni szokásaikat, szabad mozgásukat, hogyan befolyásolja a nők illetve a családok biztonságérzetét és életmódját, az iskolák és az oktatás helyzetét a migránsok betelepítése, akár kistelepülésekbe, akár nagyvárosokba. Képviselői munkám kezdete óta vallom, hogy minden jelenséget „valódi emberek valódi történetei” alapján lehet legjobban és legvalósabban megérteni. Ennek érdekében kérem tehát, hogy írják meg történeteiket a tömeges migráció jelenségének valóságával, tényleges tapasztalataikkal kapcsolatban. Ezeket a történeteket - természetesen név nélkül - összegyűjtöm, és felszólalásaimban idézni fogom, illetve írásban is eljuttatom az Európai Unió döntéshozóihoz. Bármilyen furcsa és megrendítő, de a demokrácia és a szabadságjogok bölcsőjében, Európában a valós tapasztalatok megosztása, az ezzel kapcsolatos „segélykiáltások” ma már szinte teljes mértékben tiltottak, és munkahelyek elvesztését, büntetőeljárásokat vagy más káros következményeket vonnak maguk után. Addig kell megszólalnunk, amíg erre egyáltalán lehetőség van! Ebben kérem tehát segítségüket, és azt, hogy történeteiket, tapasztalataikat - akár külföldön élő barátaik, hozzátartozóik biztatásával - küldjék el a  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.  e-mail címemre. Előre is köszönöm! Magyarország történelmi küldetést vállalt és tölt be azzal, hogy hazánkat valamint Európa schengeni határait megvédjük. A visegrádi országokkal és remélhetőleg Ausztriával együtt talán van lehetőségünk arra, hogy megállítsuk, vagy akár visszafordítsuk ezt a romboló folyamatot.

Az elkövetkezendő hetekben videofelvételek felidézésével szeretném bemutatni a tömeges migráció veszélyességének egyes aspektusait. Ez alkalommal azokat a videofelvételeket szeretném ismételten bemutatni, amelyek a migrációs válság kezdetén, 2015 év elején készültek Ásotthalom községben. Ezúton is szeretném kifejezni őszinte elismerésemet Toroczkai László polgármester úrnak, az ásotthalmi mezőőröknek és az ásotthalmi embereknek azért, hogy sorsfordító küldetést töltöttek be a magyar migrációellenes politika kialakításában, hazánk megvédésében. (Szintén szeretnék köszönetet mondani Martonfa lakosságának, akik egy későbbi időszakban hatalmas erőfeszítésekkel és sikeresen tiltakoztak a településükön tervezett „menekülttábor” létesítése ellen, követelve, hogy ehelyett a határok kerüljenek lezárásra.) Két évvel ezelőtt Toroczkai polgármester úr és az ásotthalmiak meghívására a déli határszélen jártam. Az ottani tapasztalataimról készítettünk Almási Lajos kollegámmal dokumentumfilmeket - egyrészt a migránsok beözönléséről, másrészt az ezzel kapcsolatosan rendezett lakossági fórumról. Ezen kívül egy idős asszonnyal készült interjú segítségével mutattuk be, hogy milyen hatással volt az ásotthalmi kiszolgáltatott emberekre a bevándorlás. E tapasztalatok alapján szólaltam fel - a magyar európai parlamenti képviselők közül elsőként - a déli határainkon kialakult tarthatatlan helyzetről. Ezt a felszólalásomat is ismételten bemutatjuk. Mind az öt videofelvétel „újratöltésének” célja: emlékezzünk arra, hogy Magyarország is súlyos veszélyben volt a tömeges migrációt illetően, és ezt a veszélyt a magyar emberek, így különösen az ásotthalmiak határozott fellépésével és a magyar kormányra történt sikeres nyomásgyakorlással lehetett elhárítani. Kérem, tekintsék meg „emlékként” ezeket a videofelvételeket, és érezzék át annak szükségességét, hogy az elért eredményeket, azaz határaink biztonságát és Magyarország migrációtól való mentességét megőrizzük. Kérem, hogy a 2018. évi országgyűlési választásokon minden magyar választópolgár tekintse a döntésénél kiemelt fontosságúnak azt a szempontot, hogy melyik párt által látják biztosítottnak Magyarország határainak, biztonságának és „magyarságának” megvédését, megőrzését. Várom tapasztalataikat megosztó leveleiket, lehetőség szerint 2018. január 15-ig.

Köszönettel és szeretettel:

Morvai Krisztina

Utóirat:

Az „újratöltött” videoanyagok közül néhányat („közkívánatra”) angol nyelvre is lefordítottunk és feliratoztunk.

Videók és linkek:

- általános helyzet a határvidéken

A bevándorlók és a magára hagyott határvidék (Morvai Krisztina ásotthalmi összefoglalója)

Hogyan (nem) őrzik Magyarország államhatárát és az EU schengeni határát?

-lakossági fórum:

(Konyhaablakon kopogtató bevándorló csoportok s egyéb lakossági panaszok Ásotthalmon)

- Migránsok jártak Juci néninél...

-felszólalás:

(Ásotthalmon át fegyveres terroristák is bejuthatnak az EU-ba)

Kedves Honlap Látogatóim!

Az Újév kezdetén erőt és reményt ad, ha újra átéljük a mögöttünk hagyott esztendő néhány felemelő eseményét. Azokat a perceket, amikor különlegesen jó volt magyarnak lenni. Ilyen emlék az Ismerős Arcok Nélküled dalának közös éneklése Dunaszerdahelyen....Fájdalmas, megrendítő, de mégis csodálatos. Hiszünk Magyarország feltámadásában! Szívből kívánok Boldog Újesztendőt minden honfitársamnak az elszakított területeken és "maradék-Magyarországon"!

Hittel, reménnyel, szeretettel
Krisztina

ui: A Nélküled koncertfelvételének 18 millió megtekintése jelzi: vannak közös értékeink., érzéseink, feladataink..... A felvétel itt látható: